Amikor arról esik szó, hogy rá kellene térni a szülővé válás útjára, az Y generáció azt mondja:
„Na nem, kösz!
Az Urban Institute adatai szerint a 20-as éveikben járó nők körében a szülések száma 15%-kal csökkent 2007 és 2012 között. Egy újabb kutatás, amit a Pew Research Center végzett hosszabb lefolyású trendre mutat rá, mely szerint 1970 óta az Egyesült Állomokban összességében véve megduplázódott azon nők száma, akik lemondanak az anyaságról és akik halogatják azt.
Ez a tendencia érdekes, főleg mivel ez sokáig tabu volt azokkal az emberekkel kapcsolatosan (főleg a nőknél), akik nem akarnak szülővé válni. Azokat a nőket, akik úgy döntenek, hogy nem szeretnének gyereket úgy emlegetik, mint: „felszínes” vagy „énközpontú”, ráadásul még a pápa is úgy fogalmazott, hogy aki úgy dönt, hogy nem szaporodik, alapvetően „önző”.
Annak érdekében, hogy kiderítsük, miért dönt sok fiatal úgy, hogy nem alapít családot megkérdeztük az olvasóinkat a Tumblr-en és Google kérdőíveken keresztül. A válaszok, amiket mindkét nem tagjaitól és különböző meggyőződésű emberektől kaptunk rámutatnak arra, hogy rengeteg ok létezik, ami miatt az emberek visszakoznak a szülővé válástól – és ezek közül mind egyformán nyomós érv volt.
1. Nem mindig lehetséges a gyerekek finanszírozása – különösen, ha diákhiteled van
Akár a szülés orvosi költségeiről, akár az élethosszig tartó finanszírozásról van szó, amit egy gyerek igényel, az anyagiak voltak a legnyomósabb indok, amiért az emberek nem vállalnak gyereket. Sok válaszadó külön kitért a törlesztendő diákhitelére, mint okra, amiért nem tudja megengedni magának a gyerekvállalást – ez esetben addig nem lesz változás, amíg ki nem fizették a tartozásukat.
"Megváltoztatja a testedet és 20-30 ezer dollárba kerül. Van 40 ezer dollár diákhitelem, aminek a visszafizetése leköti életem nagy részét. És ez még a legjobb eset. Bármi történik, felmehet a duplájára is az összeg.”
"Én pánszexuális vagyok és jelenleg egy nővel vagyok kapcsolatban. Az, hogy saját biológiai gyerekünk legyen óriási orvosi költségekkel járna számunkra.”
"Ha alig tudok megélni egymagam a keresetemből, hogyan tudnék a gyerekemnek olyan életet biztosítani, amilyet megérdemel?”
2. Nagy a félelem a mentális egészség romlásától
Azok, akik valamilyen mentális betegséggel küzdenek különösen óvatosak a gyermekvállalást illetően, mert attól félnek, az utódaik öröklik majd azokat a fájdalmas dolgokat, amiken ők maguk keresztülmentek.
"Akkor döntöttem el (hogy nem lesz gyerekem), amikor ugyanazzal a mentális betegséggel diagnosztizáltak, mint az anyukámat. Ijesztő volt, hogy egy mániákus depresszióban szenvedő anya nevelt fel. Nem szabadna, hogy féljünk a saját szüleinktől.”
"Depresszióval küzdöttem, és ha továbbadnám ezt a fájdalmat borzalmasan érezném magam. Senki sem érdemli meg, hogy így éljen, hogy ha a dolog megelőzhető.”
"Mentális betegségem van és az ilyen betegségek, mint amilyen az enyém is öröklődnek a családunkban, mint ahogyan az autoimmun betegségek öröklődnek. Nem akarok úgy gyereket a világra hozni, hogy tudom, nagy eséllyel ő is ebben a betegségben szenvedne, mint én.”
3. A népességszám már így sincs szabályozva
Néhány aggódó polgár a túlnépesedést és a környezeti problémákat hozta fel okként attól tartva, hogy így is gyorsan nő a népesség. Miközben viták folynak arról, hogy a túlnépesedés mennyire komoly probléma az emberiséget illetően, sokan az Y generációból úgy látják, hogy az a helyes, ha nem gyarapítják tovább az emberiséget.
"Túl sok nemkívánatos gyerek van a bolygón, szóval nem akarok többet a világra hozni. Ha valaha úgy döntök, hogy gyereket akarok, akkor örökbe fogadok. Az emberek nem értik, mennyire rossz, hogy ilyen nagy a népesség.”
"Régóta tagja vagyok a nulla népesség növekedés mozgalomnak környezetvédelmi okokból.”
"Úgy gondolom, több cselekvő és újító emberre van szükség, mint szaporodóra.”
4. A termékenységi kérdések más perspektívába helyezik a gyermeknemzés szükségességét
Míg egyesek azt feltételezik, hogy a meddőség csak az idősebb nőket érinti, az Y generációban is vannak, akik küzdenek a természetes fogantatásért. A Center for Disease Control 2002-es adatai szerint a 29 év alatti házas nők 11%-a volt érintett valamilyen meddőségi problémában. Sok nőnél ez ahhoz vezet, hogy átgondolja, valóban szeretne-e gyereket.
"Nem lehet természetes úton gyerekem. Ez mégsem egy szomorú dolog. Sok nő szomorú lesz, amikor ezt elmondom nekik, de azt mondom, hogy igazán nem panaszkodhatok egy olyan ajándékért, amit nem kaptam meg, hogy ha kaptam egy csomó másikat helyette.”
5. A terhességnek fizikai értelemben véve komoly ára van
A szülés még a 21. században is kimerítő (arról nem is beszlve, hogy potenciálisan veszélyes) fizikai megpróbáltatás. Sok nő nem rajong az ötletért, hogy a méhüket „inkubátorként” használják, ahogy ezt egy nagyon őszinte válaszadó megfogalmazta.
"Teljesen ki vagyok akadva a terhesség és szülés gondolatától. Ez egy teljes testi horror."
"A fizikai változások, amiken a testem keresztül menne a szülés fájdalmával együtt egyáltalán nem vonzóak számomra.”
"Egy gyerek kihordásának ötlete émelyítő számomra.”
6. A gyerekkel együtt jár a nyomás, hogy tökéletes döntéseket hozz
Habár azokat az embereket, akik nem akarnak gyereket gyakran önzőnek titulálják, a felmérésünk azt mutatja, hogy ők mindenek, csak nem önzők. A válaszadóink mind nagyon is tudatában vannak annak, hogy a felelősség, hogy jó szülő legyen valakiből azt jelenti, hogy következetesen a gyereket teszi első helyre és egészséges döntéseket hoz az érdekükben, és ők nem érzik készen magukat erre a feladatra.
"Lesújtó a gondolat számomra, hogy lenne egy kis bennem növekvő élet, ami az én döntéseimtől és egészségemtől függene.”
"Valószínűleg csődöt mondanék szülőként. Elcseszném a gyerekeimet.”
7. Nem minden nőbe van beleprogramozva az anyai ösztön
Sokan úgy vannak, mint Margaret Cho komikus, aki egyszer azzal viccelt, hogy ő „homokot ovulál”. Sok nő azt a választ adta a Mic-nek, hogy egyszerűen úgy érzik, nem születtek anyai ösztönökkel.
"Én személy szerint sosem éreztem azt az „anyai ösztönt”, amitől a velem egyidős lányok, akik férjhez mennek, aztán teherbe esnek lelkesednek. Sokszor találkoztam gyerekekkel életem során és mindig felkavaró és idegesítő érzés volt számomra.”
"A gyerekek mindig is irritáltak. Csak akkor szeretem őket, amikor csendesek, szerények és intelligensek. Nyilvánvalóan túlzás ezeket elvárni a kis emberektől, így számomra a legészszerűbb megoldás nem vállalni saját gyereket.”
8. A világ nem mindig jó hely
Néha a döntés, amiért valaki nem akar szülő lenni mindössze azon múlik, hogy nem akarja, hogy a gyereke egy hülyékkel teli világban éljen. A fő tényezőket idézve, mint: globális egyenlőtlenségek, erőszak vagy általános társadalmi elégedetlenség sok olvasónk nem akarja, hogy az utódainak ilyen problémákkal kelljen megküzdenie.
"Úgy érzem, túl sok olyan dolog van mostanában, mint a bűnözés, vagy a kormányunk, amik miatt nem tűnik jó ötletnek egy ilyen társadalomban felnevelni a gyerekeket.”
"Sokszor bántalmaztak, amikor gyerek voltam. Tudom, hogy mire képesek a gyerekek és ez ijesztő. Az összes gyerekre úgy tekintek, mint potenciális jövőbeli fenyegetésre, pusztán azért, mert az emberek 70%-a a korcsoportomból erőszakot elkövető volt és sokuk még most is az. Nem szeretnék gyereket ebbe a világba, ahol vagy őt bántalmazzák, vagy ő a bántalmazó. Azt hiszem, nem tudnám nézni, ahogy a gyerekem sír, mert kicsúfolták, vagy mert miatta sír valaki.”
"Őszintén szólva, el van cseszve a társadalmunk. Nincs szükségem arra, hogy valakit ilyen emberek közé küldjek.”
9. Néha a karrier elsőbbséget élvez
Egy kutatás szerint az, hogy sikeresek legyünk mindkettőben – mármint a családi ügyekben és a karrierben – elérhetetlen. Így nem meglepő, hogy a válaszadóink jelentős része úgy látja, lehetetlen összeegyeztetni a családod a karrierrel. Sokan azt mondják, hogy a gyerekek lehetséges akadályok a karriercélokkal szemben.
"Nem szeretnék gyereket, mivel sebésznek tanulok és úgy gondolom, nem tudnék elég figyelmet szentelni neki ilyen időigényes munka mellett.”
"Amikor elképzelem a jövőmet nem látok gyerekeket benne. Szeretem, amit tanulok és a lehető legtöbbet akarom kihozni a karrieremből. Akkor is, ha ez végtelen túlórákkal, álmatlan éjszakákkal, költözéssel és/vagy utazással jár.”
"Már egészen kiskoromban észrevettem, hogy amikor egy férfi és egy nő összeházasodik és gyerekeik lesznek majdnem mindig egyenlő azzal, hogy a nő háztartásbeli lesz (kivéve, ha mindkét szülőnek dolgoznia kell). Szorgalmasan tanultam az iskolában és szeretnék férjhez menni egy nap, de az ötlet, hogy otthagyjam a munkámat, amiért egész életemben dolgoztam, hogy otthon maradjak több, mint 18 évig, nem vonzó számomra.”
10. A gyerekek nem illenek bele minden életstílusba
Előfordulhat, hogy nem a karrier az elsődleges ok a döntés mögött, ugyanis sok válaszadó olyan vágyának adott hangot, mely szerint kialakítottak maguknak egy minden szinten kielégítő életet, aminek fenntartása érdekében nem szeretnének gyereket. Ezek a válaszadók úgy érzik, hogy az életük így eléggé teljes a gyerekekkel járó felelősség nélkül is.
"Az az álmom, hogy a világ mind a 195 országába ellátogassak (eddig 23-ban jártam) és nem érzem úgy, hogy egy gyerek beleillene ebbe a nomád életstílusba, amit élni szeretnék.”
"Ahogyan élni szeretném az életemet, abban a gyerekek útban lennének."
"Nem szeretnék gyerekeket, mert sok munkával járnak."
11. Végül pedig: nem szükséges mindig indok
Míg a Mic felmérése rávilágított arra, milyen sokfélék lehetnek az okok a gyerek-nem-vállalás esetében egy válasz kilógott a sorból, mégpedig az, hogy egyáltalán nem szükséges indok. Elvégre a személyes döntésünk, hogy mit akarunk tenni a testünkkel és az életükkel, és ez a kérdés is épp ennyire személyes. Sok válaszadó úgy érezte, nem kell semmilyen magyarázattal szolgálnia a döntését illetően.
"Néha úgy gondolom, hogy az „Egyszerűen nem akarok” nem elég válasz az okot illetően, hogy miért nincsenek utódaim. Nem értem, mi a francért számítana bárkinek is az ok, ha nekem sem számít. Én elégedett vagyok ennyivel.”
"Én azért nem akarok gyerekeket, mert egyszerűen nem akarok. Nem muszáj megmagyaráznom az okokat, sőt egyáltalán nincs is szükség okra: az én testem, az én döntésem.”
Nicolas DiDomizio
