Gyors, többnyire fájdalommentes és hatalmas terhet vesz le a nőkről a fogamzásgátlás terén, így nem csoda, hogy egyre több férfi választja a „nyisszantást” és különösen most, a koronavírus-járvány idején.

Paul Redfern-nek, egy Brisbane-i hegedűtanárnak és feleségének nem voltak kétségei afelől, hogy a második gyerekük születése után a férfi vazektóriáma megy majd.

„A feleségemmel mindig azt terveztük, hogy legfeljebb két gyerekünk lesz. Nem igazán beszéltünk más lehetőségről. Egy vazektómia egyszerűbb annál, mintha mindketten valamilyen fogamzásgátló eszközt használnánk, vagy a feleségem sterilizáltatja magát.”

A vazektómia egy egyszerű fogamzásgátlási módszer, különösebb felhajtások nélkül. Az eljárás körülbelül 15-30 percig tart helyi érzéstelenítés mellett. A legtöbb esetben a páciensek maguk vezethetnek haza a rendelőből. Az eljárás után még szükség lehet a terület jegelésére és két napig tanácsos ágyban maradni. Utána még kettő-négy hétig jelentkezhet némi fájdalom vagy diszkomfort érzés. A legkellemetlenebb része az lehet, hogy előtte teljesen le kell borotválni az érintett területet.

Paul csak egy kicsit aggódott előtte, de maga az eljárás eseménytelenül zajlott.

„Egy kicsit féltem, de csak aznap. Az orvos rendelőjében volt egy könyv, amiben olyan férfiak ajánlói voltak, akik már túlestek a vazektómián. Ez sokat segített. Többnyire jó volt. Az elején egy kicsit összerándultam a fájdalomtól, de az orvos adott még egy kis érzéstelenítőt. Az első szúró fájdalom után már nem fájt, az eljárás hátralévő részében jól voltam.”

Nathanael Sheehan, a Queensland-i Vazektómiaklinika orvosa szerint a leggyakoribb tévhit a férfiaknál az, hogy a vazektómia nagyon fájdalmas, vagy hogy kis eséllyel impotenssé válhatnak.

„Fizikai képtelenség, hogy a vazektómia hatással legyen a libidóra vagy a teljesítményre, de lehet ennek némi pszichológiai hatása. A legtöbb férfi néhány napig szed paracetamolt vagy ibuprofent, körülbelül 25%-uk pedig egyáltalán nem vesz be fájdalomcsillapítót. A férfiak körülbelül 5%-a tapasztal később gyulladásos reakciót és gyulladáscsökkentőt szed 1-2 hétig.”

„A feleségem, miután elmeséltem, hogy hogyan történt azt mondta szerinte ez olyan, mint egy rosszabb menstruáció. Érdekes hasonlat.”

Dr. Sheeran állítása szerint a tavaly március óta eltelt időszak, amióta Ausztrália küzd a koronavírus-járvánnyal a karrierje eddigi legforgalmasabb időszaka volt. Naponta 14 műtétet végez és hónapokra előre le van foglalva.

”Az utóbbi 6 hónapban 50%-os növekedést tapasztaltam a vazektómiák számában. Meghosszabbítottuk a rendelési időt, hogy mindenkit el tudjunk látni."

Elmélete szerint a karantén időszaka alatt sok pár rájött arra, hogy a teljesítőképességük határán állnak a gyerekeikkel. „Azt is gondolom, hogy néhány férfi már egy ideje szeretett volna vazektómiára menni, de nehezen tudott időt szakítani rá a munka és egyéb kötelezettségei mellett.”

Deborah Bateson, az Új-Dél-Wales-i Családtervezési Klinika orvosigazgatója szintén úgy látja, hogy megugrott a vazektómiára jelentkező férfiak száma.

„Ennek az lehet az oka, hogy a párok többet voltak otthon és több idejük volt beszélgetni erről, átbeszélni a rendelkezésre álló lehetőségeket, és talán egy kicsit jobban utánanézni a vazektómiának. A családok elszigetelődtek és lehet, hogy otthon ragadtak a gyerekeikkel, és volt alkalmuk beszélgetni a partnereikkel és információkat keresni. Rájöttek arra, hogy ez egy nagyon jó lehetőség a férfiak számára.

Sokan gazdasági jellegű stressznek is ki vannak téve és ez a fogamzásgátlás egy nagyon költség-hatékony formája, ha például összehasonlítjuk azzal, hogy folyamatosan költeni kell a tablettára vagy óvszert kell vásárolni.

Van egy környezetvédelmi szempontja is, mert ez egy hosszú-távú megoldás, így nem termelsz a tablettához vagy az óvszerhez kapcsolódó csomagolási hulladékot.

Paul úgy véli, hogy meg tudja magyarázni a számok emelkedését.

„Töltöttél már el valaha hat hetet egy kisgyerekkel? Ez pont elég arra, hogy végleg elriasszon a gyerekektől.”

Hogyan működik a vazektómia?

A vazektómia során elzárják az ondóvezetékeket, amik a spermát szállítják a herékből, és megakadályozzák, hogy a sperma az ondóba kerüljön az ejakuláció során.

Spermium és tesztoszteron továbbra is termelődik a herékben, de a spermium nem tud kijutni onnan. Amikor elpusztulnak felszívódnak a testben (ez a folyamat az ondóba nem kerülő spermiumokkal ugyanúgy végbe megy, a vazektómia előtt is).

A vazektómia nem befolyásolja a nemi vágyat, a szexuális funkciókat vagy a teljesítményt – és mivel a spermium az ejakuláció csak kis százalékát teszi ki, így a mennyiségben sincs jelentős különbség. Lényegében egyetlen dolgot akadályoz meg, a teherbeesést. Ez a tartós fogamzásgátlás leghatékonyabb formája.

Dr. Bateson szerint erre minden férfinak lehetőséget kellene adni. „Én minden férfinak javasolni tudnám feltéve, hogy megértik: ez valószínűleg a fogamzásgátlás egy hosszú távú formája. A férfiaknak ezt meg kellene beszélni a partnerükkel és eldönteniük, hogy ideje-e vállalniuk ezt a felelősséget. Vannak előnyei és hátrányai, mint a fogamzásgátlás minden más formájának – itt fontos megjegyezni, hogy a visszafordítás működése nem garantált -, de mindenképpen beszélni kell róla.”

Többet kell beszélnünk róla

Új-Zéland után a világon Ausztráliában a második legmagasabb a vazektómiák aránya és minden negyedik 40 évnél idősebb férfi elvégeztette. De Dr. Bateson szerint még mindig nem beszélnek róla olyan széles körben, mint kellene.

„Az ötletnek fel kellene merülnie, ha egy pár vagy egy férfi úgy dönt, hogy már nem szeretne több gyereket.”

Néhány férfi számára még mindig tabu, hogy a nemi szervéről vagy a szexuális életéről beszéljen, és az ismeretek hiánya miatt a vazektómia ijesztőbbnek tűnhet, mint amilyen valójában.

A férfiak szoronghatnak az eljárás miatt. Ez gyakran olyan dolog, amiről a férfiak nem beszélnek. Vannak rejtett aggodalmaik, például azt gondolhatják, hogy ez hatással lesz a szexuális életükre, vagy csökken a libidójuk. Néhány ember számára kínos lehet, hogy a nemi szervükről van szó.”

Dr. Bateson szerint különösen a vidéki régiókban sok férfi nem tekinti opciónak a vazektómiát, mert nem mérik fel, hogy mennyire egyszerű az egész.

„A vazektómia, mint fogamzásgátlási lehetőség tudatosítása nagyban hozzájárulna az emberek félelmeinek és tévhiteinek feloldásához. Különösen akkor, ha rájönnek, hogy ez milyen gyors és egyszerű eljárás és nincs hatása a libidóra, szexualitásra vagy a magömlésre.”

Szerinte a vazektómiának többször kellene felmerülnie a köztudatban és így mindenki tisztában lenne azzal, hogy a fogamzásgátlás terén ez is egy lehetőség.

„Amit a nőknek és a férfiaknak egyaránt meg kell érteniük az az, hogy a fogamzásgátlásnak közös felelősségnek kell lennie. Nem csak a nőknek kellene gondolkodnia ezen. Ausztráliában magasak a számok és egyre emelkednek. Tehát remélhetőleg azok a beszélgetések egyre gyakoribbá válnak, sokkal inkább normalizálódnak."

Nekünk, férfiaknak, könnyebb dolgunk van

Dr Nathanael Sheehan szerint a vazektóia a legkevesebb, amit egy férfi megtehet.

Dr. Sheehan egyetért azzal, hogy a férfiaknak elő kell lépniük és levenniük a nők válláról a fogamzásgátlás terhét.

„Szeretek vazektómiákat végezni. 20 perc leforgása alatt hatalmas változást tudok elérni annak a srácnak, valamint a partnerének az életében, és a már meglévő gyerekeik életében is.

"Úgy gondolom, hogy saját magunkat hozzuk hátrányos helyzetbe azzal, hogy nem beszélünk a vazektómiáról.

Jobban járnánk, ha figyelembe vennénk a számtalan nem tervezett terhességet, vagy azt a plusz terhet, hogy a nők sokkal több ideig szednek hormonokat vagy kapnak injekciókat, mint kellene. Azt hiszem, nekünk, férfiaknak könnyebb dolgunk van. A vazektómia a legkevesebb, amit megtehetünk.”

Paul azt mondja, hogy igazi vazektómia-prédikátorrá vált, mióta elvégeztette magán a műtétet.

„Küldetésemmé vált, hogy nyilvánosan beszéljek róla bárkivel, aki meghallgat. Ha más nem is történik, legalább nevetünk egyet.”

Forrás

Mi egy nő szerepe a társadalomban? Ez egy elég provokatív kérdés. Teljesen jogosan érezheted a kérdést támadásnak. Talán a nők munkahelyi helyzetére gondolsz, az üvegplafonra, a fizetésbeli különbségekre, a #MeToo mozgalomra, vagy az egyenlőség egyéb akadályainak litániájára. Napjainkban ez egy elég komoly kérdés.

Margaret Atwood disztópikus regénye, a „A szolgálólány meséje” okkal szól egy olyan társadalomról, ahol a nők termékenységét fegyverként használja a politikai diktatúra. Gilead-ban a nők elnyert szabadsága, melyért egy évszázadon át lassan elnyertek irányt vált és teljesen a visszájára fordul. Elveszik a nők jogait és arra kényszerítik őket, hogy a patriarchális társadalom szolgálatában éljék le életüket, ahol a hasznukat abban mérik, tudnak-e gyereket szülni. Ez nem azért rémisztő, mert eltér a mi valóságunktól, hanem mert olyan érzés, hogy bármikor megtörténhetne.

„Kicsit stresszes itthonról dolgozni ÉS közben itthon tanulni a gyerekekkel.”

Ezt az üzenetet kaptam a nővéremtől, miután megkérdeztem, hogy van.

Egy barátom korábban már líraian fogalmazott annak kapcsán, hogy karanténba kell vonulna a tini gyerekeivel, és azon aggódik éppen, hogy A) hogyan kösse le őket, B) hogyan érje el, hogy ne üssék agyon egymást a különböző távirányítókkal (Egészen pontosan azt mondta: „annyi kib*szott távirányító van ebben a házban, hogy az az egész kerületnek elég lenne..”.)

Ezután a következő Tweetet olvastam egy ismerőstől, akivel nemrég találkoztam egy rendezvényen:

„Komolyan van még valaki rajtam kívül, aki #homeofficeban van, #gyerekekkel, és érdemi munkát tud végezni? Az én kicsikéim állandó figyelmet igényelnek. #kitépemahajam”

Nos, gyermekmentes freelancerként, évek home officeos tapasztalataival a hátam mögött... Ó,  A BŰNTUDAT!

Amikor nincs gyereked, akivel otthon tanulnod kellene, vagy éppen csak lekötni a figyelmét... Nos, ebben a helyzetben valószínűleg könnyebb megbirkózni a lelket romboló félelemmel és reménytelenséggel, ami egy világjárvány velejárója.

Valószínűleg gyermektelenként úgy kellene kezelnem ezeket a példátlan időket, amiket élünk, mintha csak simogató, lágy nyári szellőről lenne szó, ugye? Mostanra már bizonyára készen vagyok jó néhány hónap munkájával – nyilván előre –, mindamellett, hogy ezt a kényszerpihenőt arra is használom, hogy bevásároljak az idősebb szomszédaimnak. A lakásom természetesen a padlástól pincéig patyolat tiszta, sőt, megtanultam egy új nyelvet, ó, és persze lett egy új hobbim is, és végül befejeztem végre azt az elkezdett regényt is.

Mindezt pedig a csicsergő madarak, a doromboló cicák társaságában, a kék ég alatt üldögélve, a frissen őrölt kávé illatába burkolózva.

Nos, had áruljak el egy titkot: egyet sem csináltam még a fenti dolgok közül. (Ráadásul nincsenek doromboló macskák és kék ég, viszont a szomszédok annál hangosabbak, a metszetlen fáktól pedig csak néhol látom az egyébként szürke égboltot.)

Egy ilyen krízishelyzetben nem jellemző, hogy az emberek megkérdezzék, te hogyan küzdesz meg ezzel a megváltozott helyzettel, ha már otthonról dolgozol? Ahogyan azt sem kérdi senki, milyen otthonról dolgozni gyerekek nélkül? Hiszen ez elég abszurd lenne...

Egy percig sem teszek úgy, mintha olyan kihívásokkal kellene szembenéznem, mint a nővéremnek, a barátaimnak, vagy a kollégáimnak.

Mindazonáltal, kérlek, gondolj egy percre a gyermekmentesekre, egyéni vállalkozókra, otthon dolgozókra a világválság idején is. Különösen akkor, amikor a munka lassan megy, a számlafizetés pedig még lassabban.

Mert ha szülő vagy, tanulnod kell a gyerekeddel, eközben pedig mosolyogva meg kell nyugtatnod, hogy a világ nem ér véget, csupán egy új rendszert hoz a megváltozott helyzet a mindennapokba.

De ha nem vagy szülő nyugodtan megihatsz akár egy hordó bort is, és megehetsz rengeteg csokit – akár már reggel 9kor is, majd az egész hátralévő napod azzal töltheted, hogy felügyelet nélkül bambulsz a félelmetesen mély semmibe…

Ha szülő vagy muszáj kapcsolatban maradnod más emberekkel – sőt, időként kedvesnek is kell lenned velük. Fel kell hívnod a családot; ráadásul még a Skype-ot is lefoglalja a gyerek, mert ott beszélget a barátaival. Nem beszélve arról, hogy passzív-agresszív beszélgetésekbe bonyolódhatsz a tanáraival, és a gyerek barátainak furcsa szüleivel is.

De ha nem vagy szülő, akár napokat is eltölthetsz anélkül, hogy beszélned kéne valakivel (aztán amikor végre fontolóra veszed, hogy részt veszel egy Zoom meetingen, attól tartasz, hogy már a beszédre való képességet is teljesen elveszítetted.)

Ha szülő vagy feloszthatod az egész napi házimunkát a gyerekek között, majd ennek fényében a lakás különböző szegleteibe küldheted őket addig, amíg az egész ház ragyogóan tiszta nem lesz.

De ha nem vagy szülő, végignézheted, ahogy az egész házadat egy merő kosszá változik a szemed láttára. (Mivel nem fogadhatsz látogatókat, így senki nem mondja majd, hogy igenis takaríts ki! Persze vannak olyan szerencsétlen helyzetek, amikor videóchatelsz egy új ügyféllel, és kétségbeesetten próbálsz találni egy tiszta és derűs hátteret, amit meg mersz mutatni neki.)

Röviden: akár szülő vagy, akár nem, akár egy zöldfülű home office-os, akár már öreg róka a szakmában, sajnos (vagy szerencsére, attól függően, hogy optimista vagy pesszimista vagy) ebben a szarban tényleg mindannyian benne vagyunk.

Sok sikert!

1. Amikor a barátaid panaszkodnak a gyerekeik miatt... te meg csak:

via GIPHY

2. Amikor találkozol egy másik gyerekmentes, házas nővel:

via GIPHY

3. Amikor az emberek nagyon kellemetlen kérdéseket tesznek fel arról, hogy ha próbálkoztok a gyerekkel, akkor miért nincs még, vagy egyáltalán nem is akartok?

via GIPHY

4. Amikor azt gondolják, hogy utálod a gyerekeket csak azért, mert neked nincs:

via GIPHY

5. Amikor a barátok összehasonlítják a legújabb gyerek-hóbortokat:

via GIPHY

6. Amikor folyamatosan kérdezgetik, hogy mikor lesz már gyereketek:

via GIPHY

7. Amikor egy közösségben kiosztanak rád egy feladatot azért, mert nincsenek gyerekeid és mindenki azt hiszi, hogy emiatt rengeteg szabadidőd van:

via GIPHY

Forrás

KOS: Kifelé a méhemből, b*meg! Nem érted, hogy nem akarok egyetlen kölköt sem? Nem vagy képes gondolkodni, vagy mi van?

BIKA: Minden pénzemre szükségem van, hogy magamra költsem. És a csokimon sem osztozom.

IKREK: Ez a bizniszötlet nagyot fog menni, nem, továbbra sem fér el sehol egy gyerek az életemben, már így is 5 helyen kellene lennem egyszerre!

RÁK: Nincs szükségem még egy teremtményre, akiért aggódnom kell, aki megbánt és aki aztán hálátlan lesz!

OROSZLÁN: Nézd drágám, ez a test nem holmi gyerek kihordására készült.

SZŰZ: Neked életed értelmét jelenti, nekem kupit, bűzt, pénzveszteséget és hangzavart. Meg mocskot. Sok mocskot.

MÉRLEG: Napi 2 órát töltök azzal, hogy így nézzek ki. Szerinted szándékomban áll elrontani, illetve elvenni magamtól ezt a kiváltságot?

SKORPIÓ: Gyerek? Esetleg, ha fel lehet áldozni...

NYILAS: Gyerek = felelősség. Utazás = szórakozás. Inkább repjegyre költenék.

BAK: A gyerekvállalás a karrier pelenka-temetője.

VÍZÖNTŐ: Összeomlóban a világ, van kb. 15 évünk! Az emberiség egyetlen megmentője az lehet, ha nem szaporodik tovább.

HALAK: Bocs, de az állatokat jobban szeretem. A kölyökcicák/-kutyák olyan cukik! De az embergyerekek... Uhh.

Jász Virág

Amikor arról esik szó, hogy rá kellene térni a szülővé válás útjára, az Y generáció azt mondja:

„Na nem, kösz!

Az Urban Institute adatai szerint a 20-as éveikben járó nők körében a szülések száma 15%-kal csökkent 2007 és 2012 között. Egy újabb kutatás, amit a Pew Research Center végzett hosszabb lefolyású trendre mutat rá, mely szerint 1970 óta az Egyesült Állomokban összességében véve megduplázódott azon nők száma, akik lemondanak az anyaságról és akik halogatják azt.

Ez a tendencia érdekes, főleg mivel ez sokáig tabu volt azokkal az emberekkel kapcsolatosan (főleg a nőknél), akik nem akarnak szülővé válni. Azokat a nőket, akik úgy döntenek, hogy nem szeretnének gyereket úgy emlegetik, mint: „felszínes” vagy „énközpontú”, ráadásul még a pápa is úgy fogalmazott, hogy aki úgy dönt, hogy nem szaporodik, alapvetően „önző”.

Annak érdekében, hogy kiderítsük, miért dönt sok fiatal úgy, hogy nem alapít családot megkérdeztük az olvasóinkat a Tumblr-en és Google kérdőíveken keresztül. A válaszok, amiket mindkét nem tagjaitól és különböző meggyőződésű emberektől kaptunk rámutatnak arra, hogy rengeteg ok létezik, ami miatt az emberek visszakoznak a szülővé válástól – és ezek közül mind egyformán nyomós érv volt.

1. Nem mindig lehetséges a gyerekek finanszírozása – különösen, ha diákhiteled van

Akár a szülés orvosi költségeiről, akár az élethosszig tartó finanszírozásról van szó, amit egy gyerek igényel, az anyagiak voltak a legnyomósabb indok, amiért az emberek nem vállalnak gyereket. Sok válaszadó külön kitért a törlesztendő diákhitelére, mint okra, amiért nem tudja megengedni magának a gyerekvállalást – ez esetben addig nem lesz változás, amíg ki nem fizették a tartozásukat.

"Megváltoztatja a testedet és 20-30 ezer dollárba kerül. Van 40 ezer dollár diákhitelem, aminek a visszafizetése leköti életem nagy részét. És ez még a legjobb eset. Bármi történik, felmehet a duplájára is az összeg.”

"Én pánszexuális vagyok és jelenleg egy nővel vagyok kapcsolatban. Az, hogy saját biológiai gyerekünk legyen óriási orvosi költségekkel járna számunkra.”

"Ha alig tudok megélni egymagam a keresetemből, hogyan tudnék a gyerekemnek olyan életet biztosítani, amilyet megérdemel?”

2. Nagy a félelem a mentális egészség romlásától

Azok, akik valamilyen mentális betegséggel küzdenek különösen óvatosak a gyermekvállalást illetően, mert attól félnek, az utódaik öröklik majd azokat a fájdalmas dolgokat, amiken ők maguk keresztülmentek. 

"Akkor döntöttem el (hogy nem lesz gyerekem), amikor ugyanazzal a mentális betegséggel diagnosztizáltak, mint az anyukámat. Ijesztő volt, hogy egy mániákus depresszióban szenvedő anya nevelt fel. Nem szabadna, hogy féljünk a saját szüleinktől.”

"Depresszióval küzdöttem, és ha továbbadnám ezt a fájdalmat borzalmasan érezném magam. Senki sem érdemli meg, hogy így éljen, hogy ha a dolog megelőzhető.”

"Mentális betegségem van és az ilyen betegségek, mint amilyen az enyém is öröklődnek a családunkban, mint ahogyan az autoimmun betegségek öröklődnek. Nem akarok úgy gyereket a világra hozni, hogy tudom, nagy eséllyel ő is ebben a betegségben szenvedne, mint én.”

3. A népességszám már így sincs szabályozva

Néhány aggódó polgár a túlnépesedést és a környezeti problémákat hozta fel okként attól tartva, hogy így is gyorsan nő a népesség. Miközben viták folynak arról, hogy a túlnépesedés mennyire komoly probléma az emberiséget illetően, sokan az Y generációból úgy látják, hogy az a helyes, ha nem gyarapítják tovább az emberiséget.

"Túl sok nemkívánatos gyerek van a bolygón, szóval nem akarok többet a világra hozni. Ha valaha úgy döntök, hogy gyereket akarok, akkor örökbe fogadok. Az emberek nem értik, mennyire rossz, hogy ilyen nagy a népesség.”

"Régóta tagja vagyok a nulla népesség növekedés mozgalomnak környezetvédelmi okokból.”

"Úgy gondolom, több cselekvő és újító emberre van szükség, mint szaporodóra.”

4. A termékenységi kérdések más perspektívába helyezik a gyermeknemzés szükségességét

Míg egyesek azt feltételezik, hogy a meddőség csak az idősebb nőket érinti, az Y generációban is vannak, akik küzdenek a természetes fogantatásért. A Center for Disease Control 2002-es adatai szerint a 29 év alatti házas nők 11%-a volt érintett valamilyen meddőségi problémában. Sok nőnél ez ahhoz vezet, hogy átgondolja, valóban szeretne-e gyereket. 

"Nem lehet természetes úton gyerekem. Ez mégsem egy szomorú dolog. Sok nő szomorú lesz, amikor ezt elmondom nekik, de azt mondom, hogy igazán nem panaszkodhatok egy olyan ajándékért, amit nem kaptam meg, hogy ha kaptam egy csomó másikat helyette.”

5. A terhességnek fizikai értelemben véve komoly ára van

A szülés még a 21. században is kimerítő (arról nem is beszlve, hogy potenciálisan veszélyes) fizikai megpróbáltatás. Sok nő nem rajong az ötletért, hogy a méhüket „inkubátorként” használják, ahogy ezt egy nagyon őszinte válaszadó megfogalmazta.

"Teljesen ki vagyok akadva a terhesség és szülés gondolatától. Ez egy teljes testi horror." 

"A fizikai változások, amiken a testem keresztül menne a szülés fájdalmával együtt egyáltalán nem vonzóak számomra.”

"Egy gyerek kihordásának ötlete émelyítő számomra.”

6. A gyerekkel együtt jár a nyomás, hogy tökéletes döntéseket hozz

Habár azokat az embereket, akik nem akarnak gyereket gyakran önzőnek titulálják, a felmérésünk azt mutatja, hogy ők mindenek, csak nem önzők. A válaszadóink mind nagyon is tudatában vannak annak, hogy a felelősség, hogy jó szülő legyen valakiből azt jelenti, hogy következetesen a gyereket teszi első helyre és egészséges döntéseket hoz az érdekükben, és ők nem érzik készen magukat erre a feladatra. 

"Lesújtó a gondolat számomra, hogy lenne egy kis bennem növekvő élet, ami az én döntéseimtől és egészségemtől függene.”

"Valószínűleg csődöt mondanék szülőként. Elcseszném a gyerekeimet.”

7. Nem minden nőbe van beleprogramozva az anyai ösztön

Sokan úgy vannak, mint Margaret Cho komikus, aki egyszer azzal viccelt, hogy ő „homokot ovulál”. Sok nő azt a választ adta a Mic-nek, hogy egyszerűen úgy érzik, nem születtek anyai ösztönökkel.

"Én személy szerint sosem éreztem azt az „anyai ösztönt”, amitől a velem egyidős lányok, akik férjhez mennek, aztán teherbe esnek lelkesednek. Sokszor találkoztam gyerekekkel életem során és mindig felkavaró és idegesítő érzés volt számomra.”

"A gyerekek mindig is irritáltak. Csak akkor szeretem őket, amikor csendesek, szerények és intelligensek. Nyilvánvalóan túlzás ezeket elvárni a kis emberektől, így számomra a legészszerűbb megoldás nem vállalni saját gyereket.”

8. A világ nem mindig jó hely

Néha a döntés, amiért valaki nem akar szülő lenni mindössze azon múlik, hogy nem akarja, hogy a gyereke egy hülyékkel teli világban éljen. A fő tényezőket idézve, mint: globális egyenlőtlenségek, erőszak vagy általános társadalmi elégedetlenség sok olvasónk nem akarja, hogy az utódainak ilyen problémákkal kelljen megküzdenie.

"Úgy érzem, túl sok olyan dolog van mostanában, mint a bűnözés, vagy a kormányunk, amik miatt nem tűnik jó ötletnek egy ilyen társadalomban felnevelni a gyerekeket.”

"Sokszor bántalmaztak, amikor gyerek voltam. Tudom, hogy mire képesek a gyerekek és ez ijesztő. Az összes gyerekre úgy tekintek, mint potenciális jövőbeli fenyegetésre, pusztán azért, mert az emberek 70%-a a korcsoportomból erőszakot elkövető volt és sokuk még most is az. Nem szeretnék gyereket ebbe a világba, ahol vagy őt bántalmazzák, vagy ő a bántalmazó. Azt hiszem, nem tudnám nézni, ahogy a gyerekem sír, mert kicsúfolták, vagy mert miatta sír valaki.”

"Őszintén szólva, el van cseszve a társadalmunk. Nincs szükségem arra, hogy valakit ilyen emberek közé küldjek.”

9. Néha a karrier elsőbbséget élvez

Egy kutatás szerint az, hogy sikeresek legyünk mindkettőben – mármint a családi ügyekben és a karrierben – elérhetetlen. Így nem meglepő, hogy a válaszadóink jelentős része úgy látja, lehetetlen összeegyeztetni a családod a karrierrel. Sokan azt mondják, hogy a gyerekek lehetséges akadályok a karriercélokkal szemben.

"Nem szeretnék gyereket, mivel sebésznek tanulok és úgy gondolom, nem tudnék elég figyelmet szentelni neki ilyen időigényes munka mellett.”

"Amikor elképzelem a jövőmet nem látok gyerekeket benne. Szeretem, amit tanulok és a lehető legtöbbet akarom kihozni a karrieremből. Akkor is, ha ez végtelen túlórákkal, álmatlan éjszakákkal, költözéssel és/vagy utazással jár.”

"Már egészen kiskoromban észrevettem, hogy amikor egy férfi és egy nő összeházasodik és gyerekeik lesznek majdnem mindig egyenlő azzal, hogy a nő háztartásbeli lesz (kivéve, ha mindkét szülőnek dolgoznia kell). Szorgalmasan tanultam az iskolában és szeretnék férjhez menni egy nap, de az ötlet, hogy otthagyjam a munkámat, amiért egész életemben dolgoztam, hogy otthon maradjak több, mint 18 évig, nem vonzó számomra.”

10. A gyerekek nem illenek bele minden életstílusba

Előfordulhat, hogy nem a karrier az elsődleges ok a döntés mögött, ugyanis sok válaszadó olyan vágyának adott hangot, mely szerint kialakítottak maguknak egy minden szinten kielégítő életet, aminek fenntartása érdekében nem szeretnének gyereket. Ezek a válaszadók úgy érzik, hogy az életük így eléggé teljes a gyerekekkel járó felelősség nélkül is.

"Az az álmom, hogy a világ mind a 195 országába ellátogassak (eddig 23-ban jártam) és nem érzem úgy, hogy egy gyerek beleillene ebbe a nomád életstílusba, amit élni szeretnék.”

"Ahogyan élni szeretném az életemet, abban a gyerekek útban lennének." 

"Nem szeretnék gyerekeket, mert sok munkával járnak."

11. Végül pedig: nem szükséges mindig indok

Míg a Mic felmérése rávilágított arra, milyen sokfélék lehetnek az okok a gyerek-nem-vállalás esetében egy válasz kilógott a sorból, mégpedig az, hogy egyáltalán nem szükséges indok. Elvégre a személyes döntésünk, hogy mit akarunk tenni a testünkkel és az életükkel, és ez a kérdés is épp ennyire személyes. Sok válaszadó úgy érezte, nem kell semmilyen magyarázattal szolgálnia a döntését illetően.

"Néha úgy gondolom, hogy az „Egyszerűen nem akarok” nem elég válasz az okot illetően, hogy miért nincsenek utódaim. Nem értem, mi a francért számítana bárkinek is az ok, ha nekem sem számít. Én elégedett vagyok ennyivel.”

"Én azért nem akarok gyerekeket, mert egyszerűen nem akarok. Nem muszáj megmagyaráznom az okokat, sőt egyáltalán nincs is szükség okra: az én testem, az én döntésem.”

Nicolas DiDomizio

Forrás

Nincs gyerek, nincs probléma.

1. Amikor valaki megkérdezi, hogy akarsz-e gyerekeket:

2. És amikor azt mondják, ketyeg az óra:

3. Amikor ledobod az igazságbombát:

4. És amikor visszakérdeznek, hogy „De miért nem akarsz gyereket?”

5. Amikor a barátod, akinek gyerekei vannak, azt mondja: „Olyan szerencsés vagy, amiért ilyen sok szabadidőd van!”, mire te:

6. Amikor tudod, hogy ez az egyetlen baba, amire vágysz:

7. Amikor belegondolsz, hol tartasz az életben:

8. Amikor igazán élvezed az élet apró örömeit:

9. Amikor az emberek azt mondják, meg fogod bánni, hogy nem lettek gyerekeid:

10. Amikor próbálsz együttérezni azokkal a barátaiddal, akik szülők:

11. Amikor a barátaid azt mondják, hogy „Imádnád, ha lennének gyerekeid, mert [helyettesíts be ide az összes okot]:

12. Amikor elmész más emberekhez vendégségbe:

13. Amikor a szüleid az aranyos és meghitt dolgokkal akarnak nyomást gyakorolni:

14. Amikor a családod azt gondolja, hogy ez is csak egy időszak az életedben:

15. Amikor elképzeled, hogy milyen szülő lennél:

16. Amikor emlékeztetnek, hogy nem vagy rendellenes:

17. És amikor eszedbe jut, hogy szereted az életedet, mert te választottad:

Nincs gyerekem és JÓL VAGYOK ÍGY, köszönöm szépen!

Forrás

Sziasztok! Segítségre volna szükségem tanácsok formájában. Kérlek, olvassátok el a történetemet.

Egy vallásos faluból származom, anyámnak 3 gyereke született, a környezetemben erős a gyerekkultusz, a barátok és rokonok szemében az élet értelmetlen gyerek nélkül és az egy utálatos hedonista, aki nem akar gyereket vállalni. Persze érdekes, akinek egészségügyi okok miatt nem lehet utódja, attól valahogy nem várják el, hogy akkor fogadjon örökbe.

A nem vér szerinti gyerek nem is gyerek. Pedig legyen bármilyen furcsa, számomra mindig vonzóbb volt az a gondolat, hogy örökbe fogadjak egy 8-10 évest, aki már a kutyának se kell és segítsem, de most nem ez a lényeg. SOHA nem akartam gyereket, egy távoli kötelesség volt, amiről tudtam, hamarosan be kell vállalnom, de mivel csak elméleti síkon kellett róla beszélni, igaz, ódzkodtam a gondolattól, de nem pánikoltam.

Most 30 éves vagyok és van egy vőlegényem. Orvosok, ismerősök, családtagok szinte felháborodva kérdezik, nekem miért nincs gyerekem és mondhatni már követelik, ha pedig azt mondom, még várni akarunk, lenéző tekinteteket kapok. 26 évesen egyszer már közöltem a családommal, hogy nem akarok gyereket, naponta többször is hívogattak, bűntudatot keltettek bennem és riogattak olyan beszólásokkal, mint például „ki fog egy szál virágot tenni a sírodra, ha majd meghalsz”, „önző vagy, csak magadra gondolsz”, „meg fogod bánni”, „ide ne gyere többet”. Részben emiatt is hagytam el az első férjemet, aki nem akart gyereket, mert neki már volt sajátja és amúgy is neveljem az övét (pedig van anyja), továbbra is főzzek, takarítsam utána a lesz@rt budit, a szétbarmolt lakást, meg ő Amerikában akarja taníttatni, pedig nem voltunk gazdagok, meg ha ő meghal, mindent a gyerekre hagy, stb.. Ez a változat még annyira se tetszett. Nem akartam egy olyan kölyök cselédje lenni, aki utál.

Most van egy csodálatos vőlegényem, akit nagyon szeretek. Fél éve tartó álmatlan éjszakák, sírógörcsök és kisebb pánikrohamok után, ami a gyerekvállalás félelmétől, a bűntudattól és az önutálattól van, közöltem vele, most már ki merem mondani, nem akarok gyereket. Elfogadta. Azt mondta, inkább én, mint a gyerek. Na már most nem tudom, mit tegyek. Mert azt tudom, hogy ő bizony szeretne apa lenni, annak ellenére is, hogy még nincs házunk se, a jövőben pedig semmilyen segítségünk se lenne a kölyök mellett, mert nekem és neki is van egy nővére, akik kiszipolyozták a szüleinket minden értelemben a saját gyerekükkel. Félek attól, hogy néhány év múlva, amikor rám néz, megutál, amiért megfosztottam attól az állítólagos csodától.

Hagyjam el? Maradjak gyáva és alkudjak meg? Vagy lehet, meglesz gyerek nélkül? Titeket tagadtak ki azért a szüleitek, mert nem akartok gyereket? Hogy birkóztatok meg a társadalom megvetésével?

Mindenki válaszát előre is nagyon köszönöm, a szerkesztőnek külön köszönet, amiért közzétette a levelemet.

Rengeteg sok oka van annak, amiért így döntöttem. 29 éves vagyok. A 20-as éveimben csak az anyaság járt a fejemben, mindent aköré akartam felépíteni. Nem is hallottam olyat, hogy lenne olyan nő, aki ne akarna gyereket, hogy ez egyáltalán opcionális.  Úgy vágytam rá, mint egy falat kenyérre. Sose gondoltam, hogy ami akkor minden vágyam volt, az mostanra taszítani fog. Szeretni, gondoskodni, saját családot alapítani, olyat, ami nekem nem volt...

A szüleim elváltak amikor tizenéves voltam és hamar felnőtté kellett válnom. Sérült voltam... 

Azóta sokat fejlődtem, tanultam. De ami a legfontosabb, az elmúlt pár évemben megerősödtem. Megismertem saját magam és rájöttem, hogy bizony mégsem akarom azt a “csodának” nevezett dolgot. Kiépítettem magamnak egy életet, amiben teljesen boldog vagyok, és amiről nem mondanék már le egy gyerek kedvéért. Az engem körülvevő emberek, akiket én választottam lettek a családom, emellett munkamániás vagyok és imádok utazni. Amikor valaki azt mondja, hogy megmagyarázhatatlanul nagy boldogság a megszületett gyermekedet megpillantani, akkor én azt mondom, hogy számomra ez ugyanaz az érzés, amikor egy új helyen hallgatom a tenger zúgását becsukott szemmel és hálát adok, hogy ott lehetek ahol vagyok, hogy meg tudom élni a pillanatot, hogy mindennap tanulok, mindennap fejlődök, hogy boldoggá teszem a szeretteimet a mosolyommal, hogy segíthetek olyanoknak, akiknek szüksége van rá, hogy mindennap megpróbálok jobb ember lenni.

Nagyon hosszú önismereti út áll mögöttem, aminek még koránt sincs vége. Ha gyereket vállaltam volna már 20 évesen, akkor lehet, hogy sosem ismerem meg magam ennyire. Mekkora felelőtlenség! Hiszen elsősorban a saját életünkkel kell tisztában lennünk. Hiszek abban a pszichológiai hitben, hogy a múltban szerzett sebek kihatással vannak a jelenünkre, jövőnkre, és ezt tovább adjuk a későbbi generációnak. Ha magunkat nem javítjuk meg, az emberiség csak betegszik és romlik, és ez az egész, amiben benne élünk csak rosszabb lesz.

Egészséges párkapcsolatban élek valakivel, akivel közösen tanulunk egymástól minden egyes nap. Az élet erről szól. Megismerni magunkat, a határainkat, tanulni, változni, jobb emberré válni. 

Hogy lehet bárki is jó szülő addig, amíg nincs tisztában saját magával? Hogy adhatok többet bárkinek is, ha az én készleteim üresek? 

Nemes dolognak tartom a gyereknevelést, ha valaki azzal tényleg többet ad a világnak. Türelemmel, szeretettel képes azt a feladatot ellátni. Sajnos manapság az emberek többsége erre képtelen, és úgy élnek, mint az állatok. Nap mint nap látom. És ez taszít, megrémít. Rengeteg emberrel és családdal találkozom minden nap, és ebből vajon hányan boldogok? Hányan választották a szülőséget azért, mert úgy gondolták, hogy megérettek a feladatra, hogy ezzel többet adhassanak a társadalomnak? Szerintem az a legnagyobb önzőség a világon, ha valaki azért akar gyereket, mert nincs más álma és így akarja megvalósítani önmagát. Pont nem azok a nők az önzők, akik erről lemondanak. Gondoljunk csak bele! “ÉN akarok gyereket, mert ÉN unatkozok, ÉN nekem kell valaki, aki szeret. Akkor ez nem önzőség? Nem önzőség egy életet erre a világra hozni a saját vágyaim miatt? Igen, senki sem kérte, hogy megszülethessen, én sem, de ha már itt vagyunk nem az lenne a feladatunk, hogy jobbá tegyük ezt a világot? És létünkkel kihozzuk belőle a legtöbbet?

Bocsánat a sok filozofikus gondolatért, de ahelyett, hogy fejlődnénk visszafelé haladunk.

Nagyon sokszor éreztem undort olyan családok láttán, akik már a megjelenésükkel úgy néztek ki, mint egy csorda, akik szó szerint azt az érzetet keltik másokban, hogy bevállaltam XY gyereket, egy szót se szólj, még csak ránk se nézz, azt csinálunk, amit akarunk egy étteremben, moziban, közösségi területen... Tök normális hogy a gyerek üvölt, anyuka meg sem rezzen, hanem issza az üveg bort az asztalnál délután 2-kor.... És úgy gondolják ők megtették, amit a társadalom elvárt tőlük, innentől kezdve érinthetetlenek... Hát mondok valamit: Nem azok! Senki nem fog egy ilyen anyát tisztelni, sem elismerni azt a munkát, amit gyereknevelésnek hívnak. Szétrakni a lábát bárki tudja és fittyet hányni a fogamzásgátlásra. Tiszteletet akartok? Majd akkor, ha sorozatnézés helyett a gyerekednek már megtanítod, hogyan kell viselkedni. Illem!

Mára már csak sajnálom őket. Nagyon ritkán látok tényleg olyan családot, ahol érezhető a nevelés, tisztelet és szeretet. 

Ha valaki azért szeretne gyereket, mert szeretni, gondoskodni akar, akkor fogadjon örökbe. Ha úgy gondolja, hogy tud valamit tanítani annak a kisgyereknek, hogy egészséges felnőtté váljon, akkor fogadjon örökbe. 

De ugye mind tudjuk, hogy ez nem erről szól. Ha erről szólna, nem lennének tele az árvaházak... Ez a föld már nem képes több embert eltartani, szépen lassan az önzésünkkel, a tudatlansággal és az egónkkal kiírtjuk saját magunkat.

A kedvencem, amikor azt mondják, hogy egy gyermektelen nő nem tudja milyen igazán szeretni! Hát ebben nagyon tévednek! Szeretem és tisztelem magam annyira, hogy megtartsam a kiegyensúlyozott és boldog életemet. Ez is szeretet, ha nem a legnagyobb és legnehezebb. Bár nem merjük kimondani, de mást könnyebb szeretni, mint saját magunkat. Bár itt felmerül a kérdés, hogy ha magunkat nem szeretjük, hogy adhatunk szeretetet bárki másnak? Vajon akkor az igazi szeretet?

Vannak barátaim, testvéreim, családom, sok ember, akiket szerethetek, és saját magam. És persze a kutyák, az összes! ❤️ Inkább elolvasok egy jó könyvet, új hobbit találok, utazgatok, tanulok, írok, edzek, kimegyek a partra elmélyülve a gondolataimmal. 

Mert szabad akarattal és döntéssel rendelkezem. Választhattam és választottam!

De persze az is lehet, hogy ezt az egészet is csak túlgondolom. A lényeg az, hogy mindenki találja meg a saját boldogságát felelősséggel és a mások nyugalmának a megőrzésével!

Egy boldog, gyermektelen 29 éves, párkapcsolatban élő nő