„De ki fog rólad gondoskodni, amikor megöregszel?”
Bárkinek, aki felvállalja a döntését, hogy nem vállal gyereket elkerülhetetlenül felteszik ezt a kérdést.
Itt az én válaszom:
****
Szóval azt kérdezed, hogy ki fog gondoskodni rólam, ha majd öreg leszek? 
Nos, ha annyira alkalmatlan leszek arra, hogy én magam csináljam, akkor az valószínűleg egy öregek otthonának az ápoló személyzete lesz, akikre összespóroltam a pénzem.
Ugyanezek az ápolók fognak gondoskodni rólad is, amikor a gyerekeid majd úgy döntenek, hogy túl nagy terhet jelentesz számukra.
És még akkor is, ha egy öregek otthonában vagyok és te még mindig otthon vagy, én nem fogom összetörni senki szívét, vagy megkérni a családomat, hogy helyezzék az életemet az övék elé.
Mert a legtöbb felnőtt gyerek mérsékelt lelkesedéssel végzi el a szüleiről való gondoskodást. Még akkor is, ha ez hónapokat, vagy éveket vesz el az életükből, közelebb költöznek, feladják az előléptetésüket, a két végén égetik a gyertyát, vagy egy időre félreteszik az álmaikat.
Amikor életem vége felé közeledem, nem kérem majd senkitől, hogy helyezze az életemet a sajátja elé. Nem töröm majd össze senki szívét, amikor elfelejtem a nevüket, vagy zokogva, kiégetten és bűntudattal telve hazaküldöm őket, mert megpróbálnak gondoskodni rólam, miközben próbálják élni a saját életüket.
Ehelyett azok fognak gondoskodni rólam, akiket majd megfizetek ezért. És ha senki sem jön majd el, hogy meglátogasson az azért lesz, mert mindenki, akit ismertem már elment, és nem azért, mert a gyerekeim vagy unokáim hagyták, hogy egyedül sorvadjak el és haljak meg.
Látod? Mindketten egyedül érezhetjük magunkat, ha eljön az idő, de biztos vagyok benne, hogy nincs annál mélyebb magány, mint tudni azt, hogy annak szentelted az életedet, hogy olyan embereket nevelj fel, akiket már nem érdekelsz annyira, hogy beugorjanak és segítsenek eltölteni a hátra lévő időt.
Szóval ki fog gondoskodni rólam, amikor öreg vagyok és a gyertyám lassan leég? Rólam azok fognak, akik úgy döntöttek, hogy öregek ápolására teszik fel az életüket, mint amilyen én is leszek. Ők majd bejönnek, törődnek velem, aztán hazamennek a saját családjukhoz anélkül, hogy kifacsarnám a szívüket. Rólad azok fognak gondoskodni, akik szeretnek téged, de sajnos felkészületlenek a fájdalom, bűntudat és a kemény munka éveire, amit nincs más választásuk, mint magukra vállalni. Összetört szívvel élik majd a mindennapjaikat, és az éjszakák könnyekkel festik meg a párnáikat.
Szóval én tudom, hogy ki fog gondoskodni rólam öregkoromban. Most kérlek mondd újra, hogy én vagyok az önző!
