Mi egy nő szerepe a társadalomban? Ez egy elég provokatív kérdés. Teljesen jogosan érezheted a kérdést támadásnak. Talán a nők munkahelyi helyzetére gondolsz, az üvegplafonra, a fizetésbeli különbségekre, a #MeToo mozgalomra, vagy az egyenlőség egyéb akadályainak litániájára. Napjainkban ez egy elég komoly kérdés.
Margaret Atwood disztópikus regénye, a „A szolgálólány meséje” okkal szól egy olyan társadalomról, ahol a nők termékenységét fegyverként használja a politikai diktatúra. Gilead-ban a nők elnyert szabadsága, melyért egy évszázadon át lassan elnyertek irányt vált és teljesen a visszájára fordul. Elveszik a nők jogait és arra kényszerítik őket, hogy a patriarchális társadalom szolgálatában éljék le életüket, ahol a hasznukat abban mérik, tudnak-e gyereket szülni. Ez nem azért rémisztő, mert eltér a mi valóságunktól, hanem mert olyan érzés, hogy bármikor megtörténhetne.
Szerte a világban felmerül most ez a kérdés - a nők szerepe a társadalomban - a populista szélsőjobboldali politikusoknál.
A natalizmus/pronatalizmus az a politikai ideológia, mely az emberi szaporodást támogatja, vagy találóbban: úgy vélik, a nők legfőbb szerepe az, hogy gyerekeket szüljenek, ezzel növelve az ország natív lakosságának arányát. Európában a szülési átlag lecsökkent, emiatt egyes országoknak komoly problémát jelent létszámuk fenntartása bevándorlás nélkül. Ez a probléma felkerült az Európai Tanács napirendjére is az elkövetkező 5 évre; néhány országban újra felmerültek olyan rendelkezések, melyek a termékenységet és a gyerekvállalást jutalmazzák.
Az Eurostat szerint 2018-ban a 28 EU tagállamból 10-nek csökkent a lakossága, köztük Horvátországnak, Lettországnak, Bulgáriának és Romániának. Horvátország miniszterelnöke, Andrej Plenković szerint ez a csökkenés egy egzisztenciális válságot jelent.
A tavalyi évben Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor több pronatalista rendelkezést vezetett be, köztük lakhatási támogatást egyedülálló anyáknak, 21,000 új óvodát, illetve állami támogatást családoknak. Továbbá azon nők, akiknek több 4 gyerekük van, adómentességet élvezhetnek.
A felszínen ezek a politikák már majdnem feministának tűnnek. Kétségtelen, hogy az egyedülálló anyákat keményen érintik a lakhatási költségek, ahogy az sem kérdés, hogy szükségünk van ingyenes gyermekgondozási támogatásra. Azonban ezek a lépések - amelyek első ránézésre nőpártiak - sokkal vészjóslóbb hátsó szándékkal rendelkezhetnek.
Európában a születési arány csökken, talán mert széles körben elérhető a fogamzásgátlás, ami olyan autonómiát adott a nőknek, melyre még nem volt eddig példa. De a csökkenő népességgel kapcsolatos komoly aggodalmak hamar eljuttathatnak minket oda, hogy téma legyen a nők jogainak visszaszorítása.
Bár Magyarország megjutalmazza a nőket gyerekvállalásukért, ugyanakkor csökkentette az abortuszhoz való hozzáférést és megnehezítette, hogy a nők legális úton juthassanak hozzá. Tavaly Orbán konferenciát tartott a lakosság csökkenéséről, ahol abortuszellenes aktivisták is felszólalhattak.
Továbbá Orbán teljesen migrációellenes megjegyzéseket tett, mondván, ő nem akar akármilyen gyerekeket, ő magyar gyerekeket akar. Egy közleményében a következőt mondta:
„Egyre kevesebb gyerek születik Európában. A Nyugatnak a migráció a megoldás. Szerintük minden hiányzó gyerek helyére jöjjön egy másik, és akkor a számok jók lesznek… A magyarok máshogy gondolják. Nekünk nem számok kellenek. Nekünk magyar gyerekek kellenek. A migráció számunkra a feladás.”
Nem állna túl messze a valóságtól, ha ezt a retorikus és bevándorlásellenes mentalitást egy hasonlóan nacionalista és populista politikushoz kötnénk: Donald Trumphoz.
Gregor Anikó, magyar akadémikus, jelenleg a Freie Universität Berlin tudományos munkatársa. Ezelőtt az ELTE-n kutatta a populizmust, különös tekintettel annak fiatalokra gyakorolt hatásait.
Szerinte túl könnyű a pronatalizmus feltámadását a haladás meggátolásaként kezelni. Helyette azt kellene megvizsgálni, hogy a progresszív, baloldali érvek miért állnak vesztésre.
„Orbán sikeresen felismerte, hogy azok a problémák, melyek a demokrácia neoliberális átszervezésből fakadtak két évtized alatt százezreket hagytak egyedül frusztrációjukkal és haragjukkal. Sokan közülük nők.” – magyarázza. Ennek eredményeként a családorientált politikája „valamit nyújt az ő számukra”.
„Orbán eköré szervezi a családpolitikáját, mert akkor ki tudja használni a társadalom széttagoltságát. A család az egyetlen biztonsági háló, amelyet az emberek maguk körül éreznek. A jóléti állam most már teljesen romokban, az emberek pedig nyitottak arra, hogy olyasvalakire szavazzanak, aki azt mondja: ’Megerősítjük az egyetlen biztonsági hálót, amitek van’.” – tette hozzá.
A nyugati államokban egy határozott jobboldali eltolódást látunk, gondoljunk csak Donald Trump amerikai, vagy Jair Bolsonaro brazíliai győzelmére, a nacionalista Alternatíva Németországért sikerességre, vagy éppen a Brexitre. Eközben a progresszív, szociáldemokrata pártok támogatottsága egyre csökken, a populista mozgalmak pedig egyre vonzóbbá válnak.
Gregor Anikó ezt részben azoknak a megszorításoknak tudja be, amelyekkel számos országnak kellett szembenéznie a 2008-as pénzügyi összeomlás után.
Magyarországon „a liberálisok és szocialisták koalíciós kormánya (2006-2010) volt hatalmon, amikor a gazdasági válság utolsó hulláma lecsapott az országra. Válaszként a kormány meglehetősen szigorú megszorító politikát vezetett be ahelyett, hogy megerősítette volna a jóléti állam különböző rendelkezéseit. A megszorító politika csökkentette az oktatásra, az egészségügyre, a szociális intézményekre és az állami szektorra fordított kiadásokat. A juttatások több típusát is befagyasztották, ide értve a családi pótlékot és az anyasági támogatást is. Mivel a nők sokkal nagyobb arányban dolgoznak az állami szektorban, mint a férfiak és valószínűleg nagyobb arányban részesülnek ezekből a szolgáltatásokból, mint kedvezményezettek, ezek a részben (legalábbis nevében) szocialista kormány által bevezetett intézkedések a magyar nők életét negatív irányban befolyásolták. Nagyon hasonló megszorító csomagot vezetett be nem sokkal a rendszerváltás után, 1995-ben az akkor kormányzó szintén szocialista párt, ismét csak a liberálisokkal koalícióban. Ez a két alkalom több mint elegendő volt ahhoz, hogy elveszítsék hitelességüket, amelyet még azóta sem tudtak visszaállítani".
Gregor Anikó szerint Magyarország helyzete egyáltalán nem egyedi. Úgy gondolja, hogy ez egy „globális jelenség” és úgy érzi, hogy a baloldal nem ad alternatívát az emberek számára arról, hogy hogyan működhetne másképpen a világ.
„Az egyenlőtlenségeket inkább a kulturális ellentétek és az elnyomás keretei között teszik problémává, míg a társadalmi egyenlőtlenségek anyagi szempontjai háttérbe szorulnak. A szavazók gyakran hallják politikusoktól a különféle kisebbségek emberi méltóságának fontosságát társadalmunkban, azonban azoknak a méltóságáról sokkal kevesebbet hallani, akik munkaszerződés nélkül dolgoznak vagy 3 műszakban állnak a futószalagnál minimálbérért, pedig sokuk nő és sokan közülük egyedülálló anyák.”
Nagy-Britanniában a Munkáspárt 1935-óta elszenvedett a legnagyobb veresége érzékeny pontra tapintott. Az OECD szerint nem csak azok, akik keveset keresnek, hanem azok is, akiket mi a középosztálynak tartunk küzdenek a stagnáló bérektől, és ők is úgy érzik, magukra hagyták őket.
Gregor Anikó szerint „az olyan politikusok, mint Orbán, Putyin, Erdogan, Bolsonaro, Trump, az olyan pártok, mint a német AfD vagy a Brexit-féle esetek mind ugyanannak a problémának a tünetei". Véleménye szerint ez a válság az elmúlt 50 év szabadpiacának és globalizációjának eredménye, melyek „károkat okoztak, miközben e problémák politikai reprezentációja jelentősen csökkent”.
Ha a baloldal szociáldemokrata ötletekkel képtelen vitákat nyerni, akkor egyértelmű, hogy itt az ideje teljesen átgondolni a dolgokat. Amíg nincs egy olyan politikai erőnk, mely képes szembe szállni ezekkel az érvekkel, addig az abortuszellenzők és a pronatalisták is velünk maradnak. Azok, akik úgy érzik, hogy magukra hagyták őket és a nacionalizmusban vagy a protekcionizmusban keresnek menedéket. A szomorú igazság az, hogy a nők mindenképpen kutyaszorítóban találják magukat.
