Sokat gondolkodtam azon, hogy a gyermekmentes barátaim miért hajthatatlanok, ha egyszer nem akarnak gyereket. Most már értem!
Sokat beszélnek a választás szabadságáról, amikor gyerekvállaláról beszélünk, de a mai napig van egy döntés, ami a nőket akár egy életre is megbélyegezheti: a döntés, hogy nem vállal gyereket. A marieclaire.com-on tett bejegyzésben, Starre Vartan arról ír, mekkora ellenállásba ütközik párkapcsolati és egészségügyi szempontból, amikor gyermektelenségéről beszél. Nőgyógyásza azt mondja: „Ezért vagyunk a világon!” Két legutóbbi párja pedig szándékosan levette az óvszert szeretkezés közben, így kényszerítve rá, hogy gondolja meg magát. „Elmagyaráztam nekik mennyire megrémít a gondolat, hogy terhes legyek, hogy apró kis emberkékről kelljen gondoskodnom. Két, különböző, egyébként fantasztikus, okos és jóképű férfi mondta, hogy „Megérti” miután beszéltem nekik erről, mégis szabotálni akarták a fogamzásgátlást, amit amúgy szigorúan betartok!”
Feltételezni, hogy minden nő automatikusan gyereket akar sértő, mindenkire nézve. Sértő annak, aki gyereket szeretne vállalni és igyekszik a kellő fizikai és mentális állapotba kerülni ehhez, és sértő annak aki nem akar gyereket, vagy még nem érzi magát készen az anyaságra. Ellentmond annak, miszerint lehet szeretni a gyerekedet, csak néha (vagy mindig) utálsz anya lenni, vagy akár megbánd az anyaságot. Senki sem nyer azzal, ha valaki kényszerűen válik szülővé vagy valakit megbélyegeznek azért, mert nem akar gyereket.
A lennyletter.com-on, Joy Bryant színésznő részletezte azokat a beszólásokat, amiket más nőktől kapott, hogy pontosan miért is kéne neki gyereket vállalnia. Mint például: „Csodás gyerekeid lennének” és „Biztosan csodás anyuka leszel!” Utóbbira gyorsan rá is vágta: „Jó versenyevő lennék, ez nem azt jelenti, hogy azt is kéne tennem”. A legdurvább példa talán, amikor csak benyögték, hogy „Legalább a párod kedvéért!” Mi van?! Mintha csak úgy „járna” valakinek az a gyerek! Bryant azt írja: „Nem számít mit érzek vagy gondolok, vagy mi lenne nekem a legjobb, csak essek már teherbe, mintha csak egy laza pipát kért volna! Emberi lényekről beszélünk, akiket akarnia kell azoknak, akik a világra hozzák őket!”
Csak hogy tisztázzuk: A gyerekmentesek ugyanúgy szerethetik a gyerekeket, holott nincs sajátjuk, mint ahogy más szeretheti az állatokat mégsem tart otthon egyet sem. De ahogy Bryant leírásából kiderül: Ha képes vagy rá, kell is hogy legyen, különben a természetes ösztöneidet dobod ki a kukába!
Egy szintén gyerekmentes blogon, a werenothavingababy.com-on Courtney ír kalandjairól, hogyan lett gyerekesből, gyerekmentes. Éveken át tartó fontolgatás és mérlegelés után, miszerint legyen e vagy sem gyereke, férje, egyszer csak elmondta neki, hogy ő nem szeretne apa lenni. Ahogy írja: „Mintha hirtelen felkapcsolták volna a villanyt! Nem KÖTELEZŐ gyereket vállalni! Nem szükséges szaporodnom! Hihetetlen!” Gondoljunk csak bele, hogy a „Nem szükséges szaporodnom” egy igencsak modern felfogásra vall, nem évszázadokkal ezelőtt mondta ki valaki! Ez is mutatja, hogy a mai kultúránk mennyire elmaradott.
Egy 30 éves angol írónő, Holly Brockwell 4 év küzdelem után sterilizáltatta magát, miután számos orvosa közölte vele, hogy túl fiatal egy ilyen hatalmas döntés meghozatalához, ebből az egyik meg sem akarta fontolni a műtétet, amíg nem vállal legalább egy gyereket. Egy a Daily Mail-en megjelent tavalyi cikkben azt nyilatkozta:
„Mikor elképzelem azokat a pillanatokat, amikor mindenki arról mesélt milyen érzés a kisbabád a karjaidban tartani, milyen, amikor először mennek suliba, mesélni nekik a világról én nem éreztem semmi mást csak, hogy nemkösz!
Nem jó érzés, hogy anyám nem akart gyereket, apám beszélte rá.
A második gyereke után – utánam – sterilizáltatta magát. Utána újra férjhez ment és az új férje is saját gyereket akart, úgyhogy vissza csináltatta a műtétet és lett még 3 gyerekük.
Végül sosem volt elég pénze vagy szabadideje, rengeteg dologból kimaradt az életben amiket ki akart próbálni és évtizedekkel ezelőtt hozott döntései csapdájában volt. Nem akartam, hogy ez velem is megtörténjen.”
De a gyerekvállalás nyomása nem csak a tudatos gyerekmenteseket éri. Ezek az apró vagy épp nem apró kérdések, tanácsok, tippek jönnek épp úgy családtagoktól, barátoktól, kollégáktól és vadidegenektől egyaránt. A thematriarch.me-n Margo Lockhart részletezi a folyamatot amiben rájött, lánya mennyire nem áll készen az anyaságra. Mint írja: „Bűnösnek érzem magam, amiért elvártam a lányomtól a gyerekvállalást ahelyett, hogy megkérdeztem volna tőle, hogy egyáltalán szeretné-e ezt.” Mikor lánya később elmondta, hogy terhes, rájött, hogy túlságosan szűk látókörű volt, hiszen szerinte egy nő egyetlen célja, hogy anya legyen. „Meglepett, hogy nem boldog. Figyelmen kívül hagytam a karrierjével és utazással kapcsolatos vágyait. Bánom, hogy nem vettem komolyan az aggályait. Ehelyett győzködtem mennyire csodálatos is az anyaság és milyen boldognak kéne most lennie. Nem tudtam megemészteni, hogy nem boldog attól, hogy terhes.”
Ez fontos lecke: Sosem feltételezhetjük, hogy tudjuk más érzéseit bármiről is, különösen egy ekkora horderejű döntésről, amíg meg nem kérdezzük és hajlandóak vagyunk nyitottan meghallgatni a gondolatait. Gyereket vállalni nem olyasmi, ami elvárható másoktól. Lockhart azt is hozzáteszi, hogy még a tervezett gyerekkel is rengeteg munka és még nehezebb napok várnak ránk. Elismeri, hogy meghozni egy ilyen döntést nem azt jelenti, hogy sosem kételkedhetünk abban, mi lett volna ha másként döntünk és miről kell lemondanunk, ha meghozunk egy ilyen döntést. „Majdnem 30 évig sulykolták belém, hogy tagadjak meg és töröljek minden negatív gondolatot az anyaságommal kapcsolatban. 19 éves korom óta vagyok anya és az az igazság, hogy sokszor fogott el irigység azokkal a nőkkel szemben, akiknek nem kellett a karrier és a család között egyensúlyoznia.” Hozzáteszi, hogy senkit nem akar lebeszélni a gyerekvállalásról, csak tapasztalatait meséli el.
Az örökös nyomás, hogy gyereket vállaljunk szorosan kapcsolódik azokhoz a többségi hozzáállásokhoz, miszerint akarnunk kéne gyereket, vagy hogy valamiképp kevesebbek, kevésbé nőiesek, kevésbé törődőek lennénk gyerek nélkül. Talán több abortusz lenne, ha a Vartans Lovershez (Fiúbanda – a szerk.) hasonló férfiaknak nem lehetőség lenne a születésszabályozás, hanem törvény.
Nőknek nem lenne szabad részletezniük, hogy miért nem akarnak gyereket és nem is kellene őket gyerekvállalásba kényszeríteni. Mi célt szolgál, ha egy nő szégyelli, ha nem akar gyereket és miért jó, ha belekényszerítik olyasmibe, amit a szíve mélyén nem akar?
Az elmúlt évtizedben nagyon szerettem volna gyereket és sokszor gondolkoztam, hogy a gyerekmentes barátaim miért szajkózzák olyan hangosan a véleményüket erről, de elég, ha csak a fenti példákat veszem alapul. A nők nagyon is kiállnak gyermektelenségük mellett, hiszen mást sem hallunk, csak hogy az anyaság alapvető és dicséretes dolog.
Túl sok ember feltételezi, hogy ami őket boldoggá teszi, az mást is azzá tesz, ahelyett, hogy elfogadnák a tényt, miszerint vannak nők (és férfiak) akik gyereket akarnak, néhányan nem, vannak, akik még nem biztosak benne, és vannak, akik még nem akarnak, de még meggondolhatják magukat.
Ez mind rendben is volna, a baj az, hogy azt feltételezed, hogy mivel te szeretsz szülő lenni, mindenki szeretni fogja, vagy mert te bánod, hogy nem vagy szülő, más is bánni fogja. Remélem abban mind egyetértünk, hogy szeretkezéskor levenni a gumit, hogy suttyomban teherbe essen a nő, feltételezve, hogy majd hirtelen nem akar abortuszt, felismervén a létezésének célját, undorító tett. Lealacsonyító – akarva vagy akaratlanul – reklámozni az eszmét, miszerint a nők anyának születtek.
Rachel Kramer Russel
Fordította: Tóth László
