A gyermekmentes emberek értékes hozzájárulása a jövő fenntarthatóságához szintén elismerést érdemelne a társadalom részéről.
Kim Cattrall híressé vált megfogalmazása szerint ő nem szeretné, hogy “gyermektelenként” hivatkozzanak rá, mivel ez a megfogalmazás számára sértő.
A világ népessége gyorsan növekszik, a túlélésünkhöz szükséges erőforrások viszont végesek. Ha megnézzük az egyes emberek ökológiai lábnyomát - az elfogyasztott ivóvíz és élelmiszer, az elhasznált gáz és elektromos áram, valamint a keletkezett hulladék tekintetében - a kihívás, hogy úgy javítsuk az életkörülményeket, hogy közben védjük a környezetet, szembeötlő. Az emberi népesség nagysága alapvető a fenntarthatóság szempontjából, és ebbe beletartozik a gyermekvállalásról szóló döntés is.
Ahelyett hogy tabuként kezeljük a gyermekmentességet, inkább értékelni és ünnepelni kellene. A gyermekmentes ember többet tesz a környezetünkért, mint bármilyen más mozgalom. Az Egyesült Királyságban fejenként 5,407 kWh az áramfogyasztás, és szinte lehetetlen kompenzálni az ökológiai lábnyomot úgy, ha az embernek gyereke van, akit mindig emlékeztetni kell arra, hogy kapcsolja le a lámpát maga után. A véges erőforrások arra kényszerítenek bennünket, hogy a fogyasztásunkat a jelenben kontrolláljuk, meg kell határozni egy elfogadható életszínvonalat, és azon is el kell gondolkodni, hogy hogyan tartsuk fenn az ökoszisztémát, amitől függünk, illetve hányan legyünk a bolygón.
Napjainkban nagyobb a valószínűsége van annak, hogy egy nő gyermektelen, mint annak, hogy háromgyermekes anya. A társadalmi normák változásával a gyermekmentes életmód egyre növekvő népszerűségnek örvend, különösen a karrierjükre koncentráló harmincasok körében. Ha hozzávesszük ehhez a folyamatosan növekedő megélhetési költségeket, akkor tisztán láthatjuk a gyermektelenség előnyeit: a 250.000 fontot (körülbelül 90 millió forint – a szerk.) előteremteni - ami egy gyermek felneveléséhez szükséges - még a leggazdagabb családok számára is egyre inkább kihívás.
Az elmúlt hónapokban folyamatos spekulációk láttak napvilágot olyan emberekről, akiknek nincs gyermekük, nevezzük őket “a gyermekmenteseknek”, legyen szó akár Jennifer Aniston terhes hasáról, vagy a Parlament folyosóin elhangzó párbeszédekről. Andrea Leadsom úgy gondolta, hogy az a tény, hogy anya feljogosítja arra, hogy ő legyen a várományos miniszterelnök, míg a Munkáspárt vezető jelöltje, Owen Smith saját bevallása szerinti „normalitása” felesége és két gyermeke érdeme. Gyermekmentesnek lenni a legrégebbi tabuk egyike, ami együtt jár azzal, hogy aki gyermekmentes, az kevesebbet fektet a jövőbe, vagy “abnormális”, vagy mindkettő.
Vannak azonban jelei annak, hogy a dolgok változnak. Az Egyesült Királyság új Miniszterelnöke (Theresa May) ugyanis nem pusztán a második nő, aki betölti ezt a posztot, de az első, akinek nincs gyermeke. Leadsom viszályt keltő megfogalmazása végül saját maga ellen fordult: a Média és a Twitterezők rátámadtak azokra, akik a “normális” családjukra” hivatkoztak. May tapasztalata és kompetenciája volt, ami miatt miniszterelnök lett, a gyermektelen státusza ebben az esetben irrelevánsnak bizonyult.
A család természetesen mindig is a központi része lesz sok ember életének. Azoknak az embereknek, akik szerettek volna gyermeket vállalni, de nem lehetett, nekik szükségük az empátiánkra és a támogatásunkra. A társadalomnak azonban azt is el kellene ismernie, hogy azok, akik a gyerekmentes élet mellett döntenek értékes hozzájárulást tesznek egy fenntartható jövő érdekében.
A népességszám megduplázódása az elmúlt 50 évben a Földet egy időzített bombává alakította. Ennek az ugrásszerű növekedésnek a klímaváltozás az egyik pusztító tünete. A népességszám-növekedés egyúttal növeli a gazdag szén-dioxid kibocsátók, és a szegényebb, a klímaváltozást elszenvedő áldozatokét is, miközben nehezíti a károk enyhítését és az alkalmazkodásért tett erőfeszítéseket.
A környezetért érzett aggodalmakon túl a klímaváltozás elkerülhetetlen következményei közé tartoznak még a politikai instabilitás, polgárháborús konfliktusok és a tömeges népvándorlás is. A fiatal népesség, a magas születési ráta és a növekvő várható élettartam azt jelenti, hogy csak Afrika népessége egyedül egymilliárdról várhatóan négymilliárdra fog növekedni a század végére. Amíg globális válaszok szükségesek, az olyan fejlett országoknak, mint Nagy-Britannia, amelyek többet fogyasztanak, mint amennyi korrekten az erőforrásokból járna, példát kell mutatniuk.
A gyermekmentesség, mint tabu lerombolása mellett ideje újrakezdeni a vitát a népesség növekedésről és a fenntarthatóságról, a fiatalokat a tudatos fogyasztásra tanítani, és követelni a családtervezés, szexuális felvilágosítás és a nők jogainak a javítását.
Eszmefuttatásunkat a színésznő és modell Cameron Diaz bölcs szavaival zárnám:” Úgy gondolom, a nők félnek kimondani, hogy nem akarnak gyermekeket, mert akkor megbélyegzik őket. Azonban úgy gondolom, hogy ez jelenleg is változik. Több gyermektelen barátnőm van, mint gyermekes. Őszintén? Nincs szükségünk több gyerekre, már így is rengetegen élünk ezen a bolygón.”
Simon Ross
