Egy friss tanulmány szerint egy személy döntése, hogy nem vállal gyereket másokban „erkölcsi felháborodást” kelthet.
Az erkölcsi felháborodás olyan düh vagy undor érzése, amit az emberek azok felé éreznek, akikről úgy gondolják, hogy erkölcsi vétséget követtek el, nem pedig egy olyan düh, amely érzékelhető sértésből vagy sérülésből ered.
Ez a tanulmány azért született, mert az Egyesült Államokban egyre több felnőtt dönt úgy, hogy késlelteti a gyermekvállalást, vagy teljes mértékben lemond arról, hogy gyermeke legyen.
Korábbi kutatások azt mutatták, hogy azok az emberek, akik úgy döntöttek, hogy nem vállalnak gyermeket, gyakran szembesülnek megbélyegzéssel, azonban a tanulmány szerint nem világos, hogy mi vezet ehhez a megbélyegzéshez. Az új tanulmányban a résztvevők arról számoltak be, hogy erkölcsi felháborodást éreztek azok iránt a feltételezett párok iránt, akik úgy döntöttek, hogy nem lesz gyermekük.
„A megállapításainkban a legfontosabb az az, amiről a résztvevők beszámoltak, hogy erkölcsi felháborodást éreztek egy idegen felé, aki úgy döntött, hogy nem vállal gyermeket.” – mondta Leslie Ashburn-Nardo, Indiana University-Purdue University Indianapolis pszichológia-professzora.
A professzor szerint az eredmények arra utalnak, hogy egyesek szerint szülővé válni erkölcsi kötelesség. „Az, ha valakinek nincs gyermeke nem csak hogy eltér a megszokottól, de erkölcsileg rossznak is tekinthető.” – mondta.
A tanulmány közel 200 egyetemi hallgatót kért fel arra, hogy olvassanak el számos különböző leírást egy házas emberről, majd értékeljék az észrevételeiket arról, hogy az adott személy pszichológiailag mennyire él teljes életet. Arra is felkérték őket, hogy jegyezzék le, ha bármilyen erkölcsi felháborodást éreznek az illető felé. A tanulmányban szereplő leírásokban az egyetlen különbség az illető neme volt, illetve az, hogy vállalt-e gyermeket, vagy sem.
Azonban a tanulmány résztvevői nem tudták, hogy végső soron azt kérdezték tőlük, hogy hogyan tekintenek egy személy döntésére a gyermekvállalással kapcsolatban, ehelyett azt az információt kapták, hogy a tanulmány elsősorban arra irányul, hogy hogyan jósolhatjuk meg egy ember jövőjét.
A professzor úgy találta, hogy a résztvevők úgy írták le azokat az embereket, akik úgy döntöttek, hogy nem vállalnak gyermeket, mint akik pszichológiailag jelentősen rosszabbul teljesítenek, mint azok, akik vállalnak gyermeket. A tanulmány résztvevői emellett sokkal erősebb erkölcsi felháborodást jelentettek ezek felé a gyermektelen egyének felé.
Ezen kívül a résztvevők nem mutattak különbséget a gyermekmentes nők és a gyermekmentes férfiak megítélésében, mindkettőt ugyanúgy megbélyegezték.
„A résztvevők szerint a gyermekmentes nők és férfiak jelentősen alacsonyabban teljesítettek, mint a szülők. Ehhez a hatáshoz elsősorban az erkölcsi felháborodás érzése – harag, elítélés, és undor – vezetett a tudatosan gyermektelen emberek felé.” – mondta a professzor.
Az új következtetésekben talán van néhány burkolt célzás arról, hogy hogyan viszonyulnak egyesek a felnőtté váláshoz. Például a tanulmány azt sugallja, hogy „sok fiatal úgy tekinthet a gyermekekre, mint az élet beteljesítéséhez nélkülözhetetlen összetevőre”, és ennek eredményeképpen „óriási nyomást” érezhetnek, hogy gyermekük legyen. „Ironikus módon ezeknek az észrevételeknek a valóságban semmilyen alapja nincsen.” – írta a professzor. Már létező kutatások inkább azt sugallják, hogy a szülők lényegesen rosszabb házassági megelégedettségről számolnak be, mint a gyermektelenek, és ez az elégedetlenség annál jobban nő, minél több gyermeke van a pároknak.
A kutatásnak vannak hiányosságai, köztük a vizsgált nagyjából homogén minta, amely elsősorban a 20-as évei elején járó, fehér nőkből állt. Ezenkívül, bár statisztikailag szignifikáns különbség volt az erkölcsi felháborodás szintjében, amit a résztvevők éreztek a gyermektelen párok felé a szülőkkel szemben, az erkölcsi felháborodás átlagos növekedése feléjük nem volt túl nagy.
Lehetséges azonban, hogy ez az erkölcsi felháborodás erősebb lenne, ha a tanulmány résztvevői olyan embereket értékeltek volna, akiket valójában ismernek.
Sara G. Miller
