Sterilizálásom története - I. rész: a szervezés

2018. december 15. 00:03 - Gyermekmentes Övezet

Ez a történet négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor is a kormány 2014. március 15-én elvette a saját testem feletti rendelkezési jogomat. Akkor szavazta meg az országgyűlés azt a törvényt, miszerint a magyar nők és férfiak csak 40 éves kor felett, vagy 3 vér szerinti gyerek után sterilizáltathatják magukat. Mivel én a harmincas éveim közepén járok, nincsenek gyerekeim és egészségügyi kockázata sincs nálam egy terhességnek, így esélyem sincs elvégeztetni ezt a műtétet Magyarországon.

Már márciusban, amikor körvonalazódni látszott, hogy az ellenzéki pártok nem képesek, vagy nem hajlandóak teljes mértékben összefogni egymással rossz érzés kerített hatalmába. Úgy éreztem, hogy ha továbbra is ez a bagázs marad, akkor nehéz idők következhetnek azok számára, akik nem akarnak (több) gyereket vállalni. Hiszen a kormány szemében mi csak beszélő méhek vagyunk – ahogy azt már a Szolgálólány meséjében is megmondták -, és ha már megtiltják, hogy élhessek a létező leghatékonyabb fogamzásgátlási módszerrel, akkor innentől már csak egy lépés az abortusz betiltása, mivel már az Alaptörvénybe beleírták, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.

Sosem volt abortuszom, még esemény utáni tablettára sem volt szükségem, de balesetek bármikor történhetnek, mivel nem létezik 100%-os hatékonyságú fogamzásgátlási módszer. Soha életemben, már gyerekként sem tudtam elképzelni, hogy valaha gyerekem legyen, tablettát nem szedhetek (az orvosom szerint ha élni akarok, akkor semmilyen hormonális tartalmú dolgot nem szabad bevinnem a szervezetembe), így egyértelmű, hogy a sterilizáció számomra a legmegfelelőbb módszer.

De még ha le is váltják ezt a kormányt, vajon mikorra változtatnák meg az erről szóló törvényt – tudom, hogy ez most nem a legfontosabb dolog, amit rendbe kell tenni ebben az országban -, és főleg hogyan?

Továbbra is maradna a kétszer 6 hónap gondolkodási idő, ami szerintem megalázóan hosszú idő?
Hallani itthon olyan rémtörténeteket, hogy adott esetben még a férj beleegyezését is kérik az orvosok, ami számomra valami egészen elképesztő és felháborító.
De ha itthon most minden akadály nélkül el lehetne végeztetni a műtétet, közegészségügyi intézménybe akkor sem mennék. Oda nem, ahol ha kijelented, hogy nem akarsz gyereket, rögtön szemmel vernek és te leszel maga az Antikrisztus, és elkezdenek a méhedben és a magánéletedben turkálni az indokok után kutatva. Például amikor én éppen betöltöttem a harmincat és aktuális nőgyógyászomhoz fordultam, hogy ajánljon nekem fogamzásgátlási módszereket, segítség helyett megkérdezte, hogy mióta vagyok együtt a partneremmel. Ezen a kérdésem annyira meglepődtem, hogy gondolkodás nélkül rávágtam a választ: 8 hónapja. Az orvos pedig csak annyit mondott, hogy „Akkor szüljön gyereket, már elmúlt harminc. Nem írok fel magának semmit. Viszlát!” Szóval köszönöm, de a magyar egészségügyből nem kérek.
Vagy pereljem be Hágában a magyar államot – a TASZ ebben segítséget nyújtana -, amiért elvette tőlem ezt a jogomat? Kösz, de nem hiányzik nekem a hercehurca, sem a rám irányuló figyelem, ki tudja, hogy milyen véget érne a dolog, és szeretném megtartani az állásomat is.

De ha itthon nem lehet, akkor hol? Természetesen külföldön. A hely pontos meghatározásában segítségemre voltak a különböző gyerekmentes csoportok, amiknek tagja vagyok. Mint ezekben megtudtam a magyar nők és férfiak leginkább Bécsbe, vagy Szlovákiába mennek ki meddővé tételre, illetve vazektómiára. A világ európaibb felén 18 év felett, egy egyszerű szándéknyilatkozat után elvégzik ezt a műtétet egy magánklinikán. Ez ugyan fizetős, több száz eurót kérnek érte és bár nem vet fel a pénz, de itthon is kizárólag magánklinikát választanék, szóval akkor mindegy is, hogy hol fizetek.

Még nem zajlottak le a választások, amikor kutatgatni kezdtem a különböző klinikák után, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb. Ugyan beszélek valamennyire németül, ezért Bécs evidens lenne, de végül Szlovákiát, azon belül is egy Léván (Levice) található klinikát találtam a legszimpatikusabbnak. Egyrészt ez van hozzám legközelebb, árban is kedvezőbb, mint Ausztriában, de az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a honlapjuk elérhető magyar nyelven is (itt találhatod), ebben pedig arról tájékoztatnak, hogy a kórház személyzete is beszél magyarul.

A választás éjszakáján, amikor kihirdették az eredményt azon nyomban ráírtam a legjobb barátomra messengeren: – „Jössz velem Lévára? Elköttetem magam.”

A döntés tehát megszületett. Ha bárki azt gondolja, hogy elkeseredettségemben, egy rossz érzelmi állapotban hoztam meg ezt a döntést, az téved. Legalább 15 éve érlelődik bennem a műtét gondolata a tudatalattim mélyebb bugyraiból időnként fel-feltörve, szóval nem mondhatja senki, hogy elkapkodtam a dolgot. Az utóbbi években pedig határozottan erősödött bennem, hogy szeretném ezt a műtétet, hiszen nem hogy enyhült volna, de még erősödött is bennem az érzés, hogy soha a büdös életben nem akarok gyereket. Az operáció altatással jár, de két éve már végeztek rajtam egy altatásos vizsgálatot, tavaly novemberben pedig szintén altatásban műtötték az orrsövényemet, így ez végképp eloszlatta minden kétségemet és félelmemet magával az altatással és a műtéttel kapcsolatban is. Menni fog ez nekem, sima ügy lesz! Ekkor már ott tartottam, hogy mostazonnaldenagyongyorsan akarom ezt a műtétet, azonnal végezze el rajtam valaki!

A klinika honlapján e-mailes és telefonos kapcsolat-felvételi lehetőség áll rendelkezésre, én az előbbit választottam és e-mailben kértem időpontot a sterilizációs műtétre. Fél óra múlva már meg is érkezett a válasz, miszerint a beavatkozás előtt egy írásbeli kérvényt kell postán elküldeni a klinika címére, valamint van egy 30 napos gondolkodási idő is, a műtétet csak ez után végzik el. Azt nem részletezték, hogy ennek a kérvénynek mit kell tartalmaznia, ezért felkaptam a telefont és tárcsáztam a klinikát. Azonnal felvették. Egy női hang szólt bele és szlovákul kezdett el beszélni. Kissé félve szóltam bele magyarul a telefonba, de amint a vonal végén lévő hölgy meghallotta a bizonytalan „Őőő… Jó napot!”-omat, azonnal magyarra váltott, én pedig megkönnyebbültem. Az anyanyelvemen intézhetem az egyik legfontosabb dolgot az életemben. Hála az Uniónak pedig már határok nélkül is utazhatok. Úgy érezhetem majd magam a klinikán, mintha otthon lennék. Ez sokat jelent.

Az asszisztens hölgy felvilágosított, hogy csupán annyit kell leírnom a kérvényben, hogy milyen műtétet szeretnék és a legfontosabb adataimat, úgy mint név, cím, telefonszám. Én megadtam a születési dátumomat is, hogy abból se kelljen plusz kört csinálni, hogy elmúltam-e már 18. Ez után pedig egyszerűen postára kell adni a klinika címére – hogy erre a levelezős dologra miért van szükség az e-mail világában, azt ne kérdezze senki, nem tudom -, és várni kell, amíg letelik a 30 nap gondolkodási idő.

Közölt egy nagyon fontos dolgot is, miszerint a műtétet csak és kizárólag a menstruációs ciklus lezárulta után pár nappal lehet elvégezni, vagyis nagyjából a kezdetétől számított egy hét múlva. Külön kiemelte: „Havonta egyszer lehet ezt a műtétet elvégezni.” Akkor még arra gondoltam, hogy megerősítésként, hiszen érthető, az ember lányának havonta általában egyszer van vérzése, és akkor utána egy héttel. De tévedtem. Hogy miért, arra nemsoká kitérek.

A levél feladása után éldegéltem a kis életemet és kicsivel több mint egy hónap elteltével telefonálnak a klinikáról, hogy lenne egy időpontjuk számomra, május 25-én el tudnák végezni a műtétet. Én eleve úgy indultam neki, hogy a nyári hónapok bármelyikén ráérek, előbb azonban munkahelyi elfoglaltságaim miatt nem, így ezt a lehetőséget azonnal visszautasítottam. Nem hajt a tatár, majd talán a következő hónapban, most már úgyis sínen vagyunk, fogunk találni olyan időpontot, ami jó lesz.

Legközelebb én hívtam őket május végén, hogy ráérnék június első hetében, esetleg a harmadikban, de mint kiderült nem így működik a dolog. Most is ugyanazzal a hölggyel beszéltem, akivel először, és felvilágosított, hogy én nem választhatok, a klinika ad egyetlen időpontot havonta, többnyire hó végén. Erre vonatkozott tehát az a kitétel, hogy egyszer lehet elvégezni ezt a műtétet havonta. Egyelőre még nem kapott időpontot a műtétet végző orvostól, megpróbálja elérni és majd visszahív. Amint megszakadt a vonal rögtön agyalni kezdtem, hogy de mi van akkor, ha a ciklusom éppen hó végén van, vagy hó elején? Most is 24-ére várom a mikulást, bármilyen időpontot is ad június végére, az nekem nem lesz jó. Ilyenkor mi a teendő? Várok több hónapot is, amíg egyszer csak véletlenül jó lesz? Pár óra múlva hívott ismét és június 28-át adta meg következő lehetséges időpontnak. Harmadiknak még be tud tuszkolni, ha én is úgy gondolom. Mondtam, hogy ez sajnos ki van csukva, azonban segítőkész volt a hölgy, megkérdezte, hogy nem szedek-e tablettát, mert akkor könnyen befolyásolni lehet a ciklus kezdetét, de ez nálam nem játszik. Viszont van még más megoldás is: létezik olyan injekció, amivel napokkal előre lehet hozni, nézzek utána, kérdezzem meg a nőgyógyászomat. Hát jó.

Felkutattam az internetet, de hírét-hamvát sem találtam ilyen injekciónak, ellenben sanszos, hogy ez is hormon tartalmú szer, akkor pedig nálam felejtős. De minden olyan helyen, ahol egyáltalán olvasni lehetett a ciklus eltolásáról már a tablettával való játszadozást sem ajánlják, mert a természetes folyamatokba való ilyetén belekontárkodás súlyos hormonális zavarokhoz, a ciklus teljes felborulásához vezet, szóval inkább ne csinálja senki. Viszont vannak jól bevált népi módszerek, amikkel lehet próbálkozni, mint például:

Forró fürdő, mert a meleg víz tágítja az ereket és alhasi vérbőséget okoz.
Egy pohárka vörös bor esténként, mert vérképző hatású és szintén kitágítja az ereket. Fürdővel kombinálni ér!
Valami „Aviva-torna” nevű izé, ami állítólag beindítja a menstruációt. Ebből elérhető gyakorlatokat nem találtam a neten, csak olyat, amiért fizetni is kellett volna, de talán elegendő az is, ha valaki mozog, sportol egy kicsit.
Napi egy rozmaring tea, mert jó hatással van a keringésre és szinte minden folyamatot felgyorsít a szervezetben. Ezzel kicsit meggyűlt a bajom, mert sem gyógyszertárakban, sem drogériákban (Dm, Rossmann, Müller) nem kaptam rozmaring levelet, amiből teát tudtam volna főzni. Egyedül webáruházakban tudtam volna rendelni, de a szállítási költség körülbelül a nyolcszorosa az áru értékének, és azt azért már mégsem, én sem sz@rom a pénzt, és több nap, amíg kihozzák, nekem pedig most azonnal kell! Végül egy isten háta mögötti Tesco-ban működő 5 m2 alapterületű kis bioboltban csillant fel az eladók szeme, hogy hát persze, hogy van rozmaring levél! Én pedig vettem rögtön két csomaggal, legyen otthon.

Bevetettem mindent, és nem gondoltam volna, de működik! A ciklusomat 3 nappal sikerült előbbre hozni, mindenféle probléma nélkül. Fel is hívtam a klinikát, hogy beférek-e még 28-ára, de sajnos lecsúsztam róla. Sebaj, majd megyek júliusban, és most már tökéletes lesz a hó végi időpont. Próbáltam megtudni még pár hasznos információt, ami kellhet ahhoz, hogy megszervezzem az utamat. Ilyen például, hogy hány órára kell ott lenni (reggel 8), hogy meddig kell bent lennem, mikor engednek haza (délután 3 felé már elmehetek), és hogy van-e saját parkolójuk (van), vagy aggódjak az utcán álló kocsimért, hogy esetleg ellopják. Arról is próbáltam tudakolódni, hogy esetleg a júliusról tud-e már valamit, de kulturáltan adta tudomásomra, hogy ne türelmetlenkedjek, ha van időpont, ő majd hívni fog.

Nagyjából 26 vagy 27-ét lőttem be, mint lehetséges időpontot, ami a ciklusom szempontjából tökéletes, egy valamiben mégis problémás. Mivel jelenleg nincs férfi az életemben és a családommal sem ápolok túl szoros kapcsolatot, a már korábban említett legjobb barátomat kértem meg, hogy vigyen el és hozzon is haza, mert altatás után bódult állapotban nem szívesen ülnék kocsiba. Ő szívesen eleget is tett volna a kérésemnek, de a nyári szabadságokat már kiadták, akkor pedig neki pont nem lesz. Sebaj, nagylány vagyok már, el tudom intézni egyedül is. Kitaláltam, hogy mivel korán reggel kell megérkezni, az út kocsival több óra hossza, ezért nem szívesen kelnék fel hajnalban, vagy még éjszaka, hogy biztosan odaérjek, aztán meg reggel ki tudja, mi van az utakon, dugó, baleset, lerobbanok, stb. Inkább nem kockáztatnék. Kiveszek ott egy szobát valami kis motelban, reggel pihenten felkelek és kényelmesen elbattyogok a klinikára. A műtét után pedig még valószínűleg minimálisan, de kába leszek, úgyhogy maradok még aznap a városban, következő nap kocsiba vágom magam, és hazamegyek. Egy gyerekmentes ismerősöm mondta, aki már megcsináltatta a műtétet, hogy ő másnap már dolgozni ment. Szóval nem lehet ez az egész olyan nagy ’was ist das’, ami miatt tovább kellene maradnom. Vagyis két éjszakát a városban töltök. El is kezdtem szállásokat keresni és kinéztem párat, amit azonnal le tudok foglalni, amint megvan az időpontom.

Aztán eltelt a július első hete, elkezdődött a második is, telefon viszont sehol. Mindig hó elején hívtak, és általában pénteken, de eltelt már tizedike is, és semmi. Kicsit aggódtam, hogy elfelejtkeztek rólam, vagy nyári szünet van a klinikán és nem végeznek ebben a hónapban műtétet ezért nem vártam tovább és felhívtam őket. Még ha éppen foglalt a vonal, vagy nem veszik fel valamiért, akkor is pár perc múlva mindig ők azok, akik visszahívnak. A technológiával úgy tűnik náluk nincs gond. Most is így lett, a hölgy érdeklődött, hogy hívtam-e már esetleg a múlt héten, mert szabadságon volt, de már akart hívni. Július 26-a az új időpont, de nem biztos benne, pár perc múlva visszahív. Ezt megtette, és megerősítette, hogy az a bizonyos csütörtöki nap lesz az igazi. Én áldásomat adtam rá és megkaptam a további szükséges információkat: a műtét ára 569 Euro, reggel 8 órára kell a klinikára megérkezni, délután 4 óra felé már haza is mehetek (a múltkor még 3 óra volt, de ezen az egy órán már ne múljon, nem sietek), éjfél után már ne egyek és vigyek magammal hálóinget és papucsot. Valamint küldjem el az e-mailcímemet SMS-ben a telefonszámra, amin hívott, majd megerősíti e-mailben is a beszélgetésünket. Érdeklődött a ciklusom felől és aggódott egy picit, hogy túl korai lesz még az időpont, de megnyugtattam, hogy pont időben leszünk. Azért némiképp elültette a bogarat a fülembe, így jön még néhány nap rozmaringtea, bor és forró fürdő, hogy tuti biztos legyen.

A várva várt visszaigazoló e-mail viszont nem érkezett meg pár napon belül, így egy újabb telefon után sűrű elnézések közepette megküldték nekem az e-mailt. Éjféltől nem ehetek, nem ihatok, kell papucs, hálóing és személyi igazolvány. Aprócska részletnek tűnik, de a levélben hálóing van, az pedig nekem nincs, csak két részes pizsamáim. De ha jobban belegondolok, akkor logikus, hogy ha hasi műtétem lesz, akkor ne vegyek fel nadrágos pizsamát, ami nyomhatja azt a területet, még akkor se, ha gumis a dereka. Beszerzek egy olcsó, egyszerű darabot, ami a műtéthez tökéletes lesz, és amit akár össze is koszolhatok/vérezhetek, ha úgy adódna.

Amíg teltek a napok próbáltam kicsit felkészülni a kintlétemre és úgy gondoltam, hogy hasznos lenne megtanulni szlovákul pár alap kifejezést, biztosan a helyiek is értékelnék majd, és biztosan nem fog mindenki magyarul beszélni. Ilyenek például a „Köszönöm”, „Jó napot!”, „Jó reggelt!”, „Igen”, „Nem”, „Viszlát!”, no meg a számok, legalább egytől ötig.

A terv tehát a következő: A műtét előtti napon megérkezek a szállásomra, onnan elindulok a klinikára és lemérem, hogy hány perc alatt érek oda, kicsit várost nézek, sétálgatok – úgyis pár napig majd tanácsos lesz feküdni és pihenni. Reggel elballagok a klinikára, megműttetem magam, aztán este taxival vissza a szállásra – ehhez összegyűjtöttem pár helyi taxis elérhetőségét és néhány szlovák autómentőét is a biztonság kedvéért -, ahol már csak enni és feküdni fogok a nap hátralévő részében, majd reggel kocsiba ülök és hazavezetek. Így végig gondolva egyszerűnek tűnik a dolog.

A kiírt időpont előtt másfél héttel megvolt a fürdő, a sport és a rozmaringos tea is, hogy semmiképpen ne késsen a mikulás, így az a számításoknak megfelelően a műtét szempontjából legtökéletesebb napon érkezett. Az utazáshoz pedig még kell pár dolog: autópálya matrica, tankolás, pénzváltás, szállás foglalás. Ez utóbbit azonnal megtettem, választottam egy pofás kis szállást, ahol ugyan benne van az árban a reggeli, de az első napon úgysem ehetek, így vinnem kell magammal valamilyen ételt. Jó magyar szokáshoz híven veszek zsömlét és májkrémet, meg valamilyen gyümölcsöt és rágcsálnivalót. Mivel volt már olyan műtétem, ahol összevarrtak, így tudom, hogy a sebet jó pár napig nem érheti víz. Ezért vettem vízálló sebtapaszokat és a biztonság kedvéért frissentartó fóliát (folpack) is csomagolok, amivel majd betekerem magam, ha zuhanyozni/tisztálkodni szeretnék.

Mindent megvettem és mindent megszerveztem, ami szükséges. Irány Léva!