Susan, az 53 éves táborigazgató 12 éves kora óta bébiszitterkedik. Mindig is meg volt róla győződve arról, hogy egy nap lesznek gyerekei, ám a főiskolai évek alatt egy áruházban dolgozott, ahol a türelmetlen szülők teljesen más irányba terelték, mint amit tervezett önmagának.
„A karjaiknál cibálták, körbe-körbe rángatták, kiabáltak, csitítgatták őket. Nem éreztem ezt helyénvalónak.”
Susan szívére vette a látottakat és elkezdett azon gondolkodni, hogyan tudna változást hozni a gyerekek életébe. „Sok tapasztalatot szereztem a gyerekneveléssel kapcsolatban az életem különböző időszakaiban. Élveztem és imádtam! De az mondtam magamnak: Így is túl sok gyerek van odakint, akikre senki sem vigyáz és akiket senki sem támogat. Úgy éreztem, hogy ez lehetnék akár én is!” Így tanár, majd táborigazgató lett és ez így is maradt.
Susan úgy érezte, arra rendeltetett, hogy változást hozzon a gyerekek életébe. Továbbá mivel munkája során rengeteget foglalkozik gyerekekkel, nagyon közel került unokatestvéreihez. Örömmel látogatják meg otthonában hétvégente és megvan az anyagi háttere, hogy segítsen a szülőknek a kiadásaikban. Imád adni nekik. Ahogy mondja: „Mikor meglátogatnak, nagyon figyelek rájuk, elkényeztetem őket, jókat szórakozunk és megkapnak mindent, amire szükségük van.”
A több száz gyerekmentes nőkkel folytatott interjúk során, akik Maxine készülő filmjében („TO KID OR NOT TO KID”) adtak interjút kiderült, hogy Susan nincs egyedül. Ezeknek a nőknek nincs szüksége arra, hogy szülők legyenek ahhoz, hogy jobbá tegyék egy gyerek életét. „Nemanyák”, támogatnak, mentorálnak és barátaik a megfigyelt gyerekeknek. Egy Melanie Notkin által végzett kutatás szerint, melyen 1000 „nemanya” vett részt, a saját gyerekkel nem rendelkező nők 80%-ának életében aktív szerepet töltenek be a gyerekek. Egy másik tanulmány szerint ezek a „nagynénik” gyakran költenek pénzt a gyerekekre, illetve segítik ki anyagilag a szülőket. Sőt, 2012-ben életük során nagyjából 387 dollárt költöttek minden gyerekre. Egyharmaduk több, mint 500 dollárt költött gyermekenként. A „nagynénikre” jelentős beruházásaik ellenére - és a New York Times ezzel kapcsolatos részvényeihez képest – a reklámcégek csak nagyon lassan figyelnek fel.
Maxine ennek orvoslására - mint reklámfilm-rendező és filmkészítő - elkészítette az első „nagynéni” reklámot amit április 17-én mutattak be először. A reklámban bemutatják a „nagynéniket”, akik mintegy „másik anyaként” szolgálnak unokaöccseik és unokahúgaik számára, és betöltik a nagynéni szerepét a közösségünkben.
Gyakran hallunk nyilatkozatokat, hogy egy egész falu kell egy gyerek felneveléséhez, holott látjuk ezektől az amúgy gyermektelen emberektől, hogy ők ennek a bizonyos falunak a legfontosabb részei. A feminista írót, Jessica Valenti-t idézve: „El kell kezdenünk úgy gondolkodni, hogy a gyerekeinket mint egy közösségi gyakorlat keretében neveljük fel.”. A „nem-szülők” úgy látszik fontos részei ennek a gyakorlatnak. A BigBrothers Big Sisters of America kutatása szerint az olyan felnőttek, akik nem szülői egy gyereknek, de részei az életüknek, növelik a gyerek önbizalmát, tanulmányi eredményeit és beilleszkedését a társadalomba. A „nem-szülők” támogatást is nyújthatnak a szülőknek.
Ma az Egyesült Államokban a nők 15 százaléka 40 éves koruk előtt soha nem szül. Bár ezek a nők sosem adtak életet, életükből másképpen adtak más gyerekeknek: anyagilag és érzelmileg egyaránt. A „Gyerekmentes nagynénik” ezen hozzájárulásait nem kellene többé figyelmen kívül hagyni.
Írta Amy Blacksone és Maxine Trump, 2017 április 17.
Fordította: Tóth László
