2018. november elején a kormány ismét nemzeti konzultációt indított, ez esetben a családok támogatásáról.

A konzultáció kérdései - ahogyan azt már megszokhattuk - egytől-egyig irányított kérdések, de a valós problémákról egyáltalán nem szólnak.  Éppen ezért mi is összeállítottunk egy kérdőívet, hogy tényleg azokról a kérdésekről "konzultáljunk", amik valóban fontosak és nem hoznak hátrányba senkit, legyen az szülő, vagy gyerekmentes magyar.

18 kérdést állítottunk össze, valamint további négyet tettünk fel annak érdekében, hogy többet tudjunk meg a konzultációnk kitöltőiről. A kérdőívet összesen 934-en töltötték ki.

Lássuk először a demográfiai adatokat!

A kitöltők 77%-a nő, 22%-a pedig férfi, ami nagyjából megegyezik az oldal kedvelőivel, ott ez az arány 71-29% a nők javára.

A kitöltők életkorában már jóval nagyobb a szórás, de mindenképpen pozitív, hogy minden korosztályból találunk kitöltőket, 18 évtől egészen 60 év felettieket is. A legtöbben mégis a fiatalabb korosztály képviselői töltötték ki a kérdőívet, a 18 és 34 év közöttiek adják a kitöltők több, mint 72%-át, ha pedig a 42 év alattiakat nézzük, ez a szám már 87% feletti.

A konzultáció kitöltőinek legtöbbje a fővárosban él (39%), de 65%-uk lakik nagyvárosban, városban pedig összesen majdnem 88%-uk.

Ami a legmagasabb iskola végzettséget illeti középiskolai végzettséggel a kitöltők 51,2%-a rendelkezik, ezzel ők adják a legnagyobb csoportot, míg tőlük kevéssel lemaradva 46,3% vallotta magát felsőfokú végzettséggel rendelkezőnek. Általános iskolai végzettsége a kitöltők mindössze 2,5%-ának van.

Vegyük sorba a konzultáció kérdéseit!

Talán nem árulunk el túl nagy meglepetést azzal, hogy a konzultációnkban az összes kérdésnél az "Igen"-ek kerültek többségbe és ez alól nem kivétel a legelső sem. 89,8% teljesen vagy részben egyetért azzal, hogy nem kellene az országunkban gyerekvállalásra buzdítani senkit, tehát a kormány stratégiája rossz, amikor arra akarja sarkallni a magyar népet, hogy az szaporodjon és sokasodjon.

Egy nép boldogsága vagy jóléte nem hogy nem csökken attól, hogy csökken a létszámuk, de még nőhet is, lévén a fennálló erőforrásokon kevesebben osztoznak, így a létszám csökkenése még jót is tehet egy ország lakosságának. Ha figyelembe vesszük, hogy például Dánia vagy Finnország lakosainak száma alig haladja meg az 5 milliót ez könnyen beláthatóvá válik. Egy 10 millió népességű ország pedig nem fog sem elfogyni, sem kihalni, akárki és akárhogyan riogat ezzel, ez csak egy esetben fordulhat elő: ha az ország kormánya elüldözi a fiatalságot és a szülőkorú képes nőket.

Azt nem gondoltuk volna, hogy a harmadik kérdésre lesz olyan, aki nemmel válaszol, mégis 3,4%, vagyis 32-en ezt tették. Szerintük gyermeket azok is vállalhassanak, akik annak felnevelésére sem anyagilag, sem pedig mentálisan nem alkalmasak. No komment.

A kormány konzultációjának egyik kérdésében csak a fiatal házaspároknak adna támogatást az önálló életkezdéshez, azonban véleményünk szerint ez súlyosan diszkriminatív. Szerintünk - és a kérdésre válaszolók nagy többsége (96%-a) szerint is - nem csak a fiatal házasoknak, de az egyedülállóknak és a gyermek nélkülieknek is támogatást kellene adni az önálló életkezdéshez. Vagy mindenki kapjon támogatást családi helyzetétől függetlenül, vagy senki, de diszkriminatív egyetlen csoportot kiemelni, a többieket pedig nehéz helyzetben hagyni, ha már a kormány azt hangoztatja, hogy senkit sem hagynak az út szélén.

Az 5. kérdéshez kapcsolódó felvetés volt a második leginkább megosztó. A válaszadók 56%-a teljes mértékben egyetért azzal, hogy egy bizonyos szociális szint alatt támogatást adjanak azoknak, akik nem vállalnak gyereket, és összességében majdnem 86% egyetért a feltevéssel, azonban a kitöltők 14,1% ezt nem tartja annyira jó ötletnek. Annyi biztos, hogy a kérdés mindenképpen vitaindító és erről még sokat kellene "konzultálnunk" egymással.

Az "Igen"-ek száma a hatodik kérdésre adott válaszoknál volt a legnagyobb, vagyis a kitöltők 92,1%-a teljes mértékben támogatná, hogy az iskolákban nagyobb hangsúlyt fektessenek a szexuális felvilágosításra és a fogamzásgátlás oktatására, összességében pedig 98,7% támogatnák ezt valamilyen mértékben. Az abortuszok számának csökkentését és azt, hogy a nem várt gyerekek ne szülessenek meg felvilágosítással és az oktatás színvonalának növelésével érhetjük el.

Ha akarjuk, ha nem, a magyar tinik jó része már 14-15 éves korban megkezdi a szexuális életét. A megfelelő felvilágosítás elengedhetetlen, de még az is kevés, ha nem juthatnak hozzá ezekhez az eszközökhöz. A boltban vagy a gyógyszertárban "ciki" megvenni az óvszert, és a legjobb megoldás az, ha a problémáikat egy szakemberrel beszélik meg, ezért egy iskolaorvos vagy védőnő lehetne az, akitől be tudnák szerezni a számukra megfelelő fogamzásgátló eszközöket, mert hiába tudnak róla, hogy milyen lehetőségeik vannak, ha nem tudnak hozzájutni ezekhez az eszközökhöz, akkor nem fognak védekezni, egy nem kívánt terhesség pedig egy tini életében különösen nagy törést okozhat.

Hazánkban azonban nem csak a tinédzsereknek, de még a felnőtteknek is problémát jelenthet olykor beszerezni a fogamzásgátló eszközöket, mivel a kisebb településeken nem hogy nőgyógyász, de néha még háziorvos sincs. Azt, hogy ezek minden településen elérhetők legyenek a válaszadók 90,7%-a találta fontosnak, 97,8% pedig egyetért vele kisebb vagy nagyobb mértékben.

Azzal, hogy a válaszadók többsége teljes mértékben egyetért azzal, hogy a fogamzásgátló eszközöket ingyenessé kellene tenni, illetve az esemény utáni tablettát vény nélkül elérhetővé, azzal a válaszadók azt fejezik ki, hogy a jelenleginél jóval enyhébb szabályozást tartanának jónak. Az a 26,2% százalék, akik részben egyetértenek a felvetéssel valószínűleg továbbra is azt szeretnék, hogy a tabletta vényköteles maradjon. Ez fakadhat abból a tényből, hogy a kitöltők többsége nagyobb városban él, ahol nem jelenthet túl nagy gondot a beszerzése, viszont ez a kisebb településekre már egyáltalán nem jellemző. Egy másik általános ellenérv az esemény utáni tabletta vény nélkül elérhetővé tétele ellen, hogy azt fogamzásgátlóként vagy ahelyett használnák, de ez a felelőtlenebb réteggel együtt azokat is büntetné, akik felelősen gondoskodnak a fogamzásgátlásról és mint tudjuk 100% hatékonyságú módszer nem létezik. Egy biztos: ha vészhelyzet van, akkor minél gyorsabban és egyszerűbben jut egy nő tablettához, annál nagyobb az esélye, hogy az kifejti majd a kívánt hatást.

A kitöltők nagy többsége (71%) azzal is egyetért, hogy újabb fogamzásgátló-, és abortuszt megkönnyítő eszközt kell engedélyeztetni Magyarországon. A 18,8%-nyi részben egyetértő valószínűleg az abortusztabletta engedélyeztetésével nem ért egyet, holott azt nyugat-európai országokban már sikeresen alkalmazzák és a szakemberek hazánkban sem látták akadályát a bevezetésnek, azonban az engedélyt mégsem kapta meg. Pedig a tabletta használata megfelelő ellenőrzés mellett bizonyítottan kíméletesebb, mint a műtét, és kevesebb a komplikáció is. A válaszadóink 89,8%-a úgy gondolja, hogy megfelelő szabályozás mellett lehetőséget kell adni rá, hogy a nők választhassák ezeket a módszereket is.

Jelenleg Magyarországon mind az abortusz, mint pedig a sterilizációs műtét - azoknak, akik egyáltalán jogosultak az elvégzésére - esetében a nőknek több hetes, illetve hónapos gondolkodási időn, olykor megalázó elbeszélgetéseken kell átesniük, amikor is különféle eszközökkel próbálják visszatartani és lebeszélni őket azokról a döntéseikről, amiket a saját életükről hoztak és ami legszemélyesebb magánügyük. Az abortusz esetében több alkalommal is bizonygatniuk kell, hogy vészhelyzetben vannak és nem mondhatják azt ki egyszerűen és magától értetődően, hogy nem akarják megtartani a gyereket és mert nem szeretnének (több) gyereket, vagy jelenleg nem fér bele az életükbe. Ezzel egyrészt hazugságra akarják rávenni ezeket a nőket, de az, hogy egy néhány hónapja felröppent hír szerint még a magzat szívhangját is kötelezően meghallgattatnák az abortuszra jelentkező nőkkel, azzal egyenesen egy érzelmi döntésbe akarják hajszolni őket akkor, amikor a leghelyesebb a józan ész szavára hallgatni, már csak a gyerek érdekében is. Aki akár abortuszra, akár sterilizációra jelentkezik - vagyis kés alá fekszik -, az valószínűleg jól átgondolta a döntését, de természetesen aki bizonytalan, annak legyen lehetősége arra, hogy erről elbeszélgessen egy szakemberrel, de ne legyen senki számára kötelező, ezzel pedig a válaszadóink nagy része egyetért.

Abortuszt tudomásunk szerint lehet végeztetni rászorultsági alapon, viszont a sterilizációs műtétet eleve nagyon szigorú feltételekhez kötik, így azoknak, akik nem szeretnének (több) gyereket vállalni, azokat - mivel valószínűleg a fogamzásgátló eszközök beszerzésére sincs megfelelő anyagi forrásuk - ezzel szükségtelenül újabb és újabb abortuszokba hajszolják, illetve késztetik azoknak a gyerekeknek a megtartására, akiknek nem tudnak megfelelő anyagi támogatást nyújtani életük során.

Sterilizációs műtét 2014. március 15.-e óta csak 40 éves kor, vagy legalább 3 vér szerinti gyermek megléte esetén végeztethető el. Ezzel konkrétan elvették a saját testük feletti rendelkezési jogát azoktól, akik nem akarnak több gyereket vállalni, vagy egyáltalán nem szeretnének. A szigorításnak igazán sok értelmét nem látjuk, hiszen azelőtt is évente csupán néhány száz ilyen műtétet végeztek és az a népesedési probléma, amit a kormány meg akar oldani nem azon a néhány száz emberen fog múlni, őket viszont megfosztja attól a joguktól, hogy a lehető leghatékonyabb fogamzásgátlási módszert válasszák. Ebben a döntésben is csak azt látjuk, hogy a kormány - mint általában mindent - erőből akar megoldani. Mindegy, hogy ezzel jogokat vesznek el másoktól, hormonális készítmények szedésére késztetik vagy abortuszba hajszolják őket, ha a párttitkár miniszterelnök kiadta a kvótát, akkor a kvótát bármilyen áron, de teljesíteni kell, ez pedig a 2,1-es termékenységi ráta.

Konzultációnk kitöltőinek 68,3%-a szerint mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy ha szeretne, akkor gyermeket fogadhasson örökbe. 18,3%-uk részben egyetért a felvetéssel, számukra valószínűleg az azonos nemű párok örökbefogadása az, ami inkább a nemleges válasz felé sodorja őket. Bolygónk szempontjából az lenne a legkedvezőbb, ha nem újabb éhes szájakat és nagy ökológiai lábnyommal rendelkezőket hozunk a világra, hanem először azok sorsáról gondoskodunk és azokat támogatjuk, akik már élnek.

Az Alaptörvény kimondja, hogy a család alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Véleményünk szerint viszont házasság, vagy vér szerinti kapcsolat sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy két vagy több ember - a házi kedvenceket is beleértve - családnak tartsák magukat. A család alapja a feltétel nélküli szeretet kellene, hogy legyen. Jogilag sem lenne szükség ennek a fogalomnak az ilyen túlzott szigorítására, hacsak nem újfent arról van szó, hogy a kormány a házasság és a gyerekvállalás irányába akarja erővel terelni az embereket, a szabad választásuk jogát erősen csorbítva.

A sokat hangoztatott gyermektelenségi adó már létezik, családi adókedvezmény formájában. Mivel azoknak, akik gyereket vállalnak kevesebbet kell adózniuk, így ugyanazért a munkáért ők több fizetést vihetnek haza, mint a gyermektelenek. Ez a kitöltők nagy része szerint is igazságtalan. Nem szabadna senkit  sem diszkriminálni se negatívan, se pozitívan az alapján, hogy gyereket vállal-e vagy sem.

A 17. kérdésre érkezett a legkevesebb nemleges válasz, összesen 10 darab, ami a válaszadók 1,1%-át jelenti. A többi válaszadó szerint a beteg idős szülő vagy testvér is legalább annyira fontos, mint a beteg gyerek, akit ápolni kell. Őket sem hagyhatjuk magukra baj esetén és ha krónikus betegségről van szó többnyire valamelyik családtagnak kell magára vállalnia az ápolás feladatait.

Az utolsó kérdésünk volt a leginkább megosztó a válaszadók között, de bevalljuk őszintén, erre is számítottunk, hiszen a felvetés, hogy a házi kedvencek esetében is igényelni lehessen legalább egy szabadnapot, merőben szokatlan. Mégsem emberekről van szó, de legalább olyan fontos családtagokról, ha nem fontosabbakról. Mivel ők is érző lények, ezért betegségük esetén ők is megérdemlik, hogy megfelelő ellátásban, gondozásban részesüljenek. Elég csak arra gondolnunk, hogy állatorvosi rendelésre ritkán lehet eljutni munkaidőn kívül és ha igazán baj van senkinek sem kellene mérlegelnie azt, hogy a kedvencén segít, vagy dolgozni megy.

Köszönjük még egyszer mindenkinek, aki kitöltötte a konzultációs kérdőívünket és leírta véleményét az oldalunkon! Beszélgessünk továbbra is a fontos kérdésekről!

Gy.Ö.