„Kicsit stresszes itthonról dolgozni ÉS közben itthon tanulni a gyerekekkel.”

Ezt az üzenetet kaptam a nővéremtől, miután megkérdeztem, hogy van.

Egy barátom korábban már líraian fogalmazott annak kapcsán, hogy karanténba kell vonulna a tini gyerekeivel, és azon aggódik éppen, hogy A) hogyan kösse le őket, B) hogyan érje el, hogy ne üssék agyon egymást a különböző távirányítókkal (Egészen pontosan azt mondta: „annyi kib*szott távirányító van ebben a házban, hogy az az egész kerületnek elég lenne..”.)

Ezután a következő Tweetet olvastam egy ismerőstől, akivel nemrég találkoztam egy rendezvényen:

„Komolyan van még valaki rajtam kívül, aki #homeofficeban van, #gyerekekkel, és érdemi munkát tud végezni? Az én kicsikéim állandó figyelmet igényelnek. #kitépemahajam”

Nos, gyermekmentes freelancerként, évek home officeos tapasztalataival a hátam mögött... Ó,  A BŰNTUDAT!

Amikor nincs gyereked, akivel otthon tanulnod kellene, vagy éppen csak lekötni a figyelmét... Nos, ebben a helyzetben valószínűleg könnyebb megbirkózni a lelket romboló félelemmel és reménytelenséggel, ami egy világjárvány velejárója.

Valószínűleg gyermektelenként úgy kellene kezelnem ezeket a példátlan időket, amiket élünk, mintha csak simogató, lágy nyári szellőről lenne szó, ugye? Mostanra már bizonyára készen vagyok jó néhány hónap munkájával – nyilván előre –, mindamellett, hogy ezt a kényszerpihenőt arra is használom, hogy bevásároljak az idősebb szomszédaimnak. A lakásom természetesen a padlástól pincéig patyolat tiszta, sőt, megtanultam egy új nyelvet, ó, és persze lett egy új hobbim is, és végül befejeztem végre azt az elkezdett regényt is.

Mindezt pedig a csicsergő madarak, a doromboló cicák társaságában, a kék ég alatt üldögélve, a frissen őrölt kávé illatába burkolózva.

Nos, had áruljak el egy titkot: egyet sem csináltam még a fenti dolgok közül. (Ráadásul nincsenek doromboló macskák és kék ég, viszont a szomszédok annál hangosabbak, a metszetlen fáktól pedig csak néhol látom az egyébként szürke égboltot.)

Egy ilyen krízishelyzetben nem jellemző, hogy az emberek megkérdezzék, te hogyan küzdesz meg ezzel a megváltozott helyzettel, ha már otthonról dolgozol? Ahogyan azt sem kérdi senki, milyen otthonról dolgozni gyerekek nélkül? Hiszen ez elég abszurd lenne...

Egy percig sem teszek úgy, mintha olyan kihívásokkal kellene szembenéznem, mint a nővéremnek, a barátaimnak, vagy a kollégáimnak.

Mindazonáltal, kérlek, gondolj egy percre a gyermekmentesekre, egyéni vállalkozókra, otthon dolgozókra a világválság idején is. Különösen akkor, amikor a munka lassan megy, a számlafizetés pedig még lassabban.

Mert ha szülő vagy, tanulnod kell a gyerekeddel, eközben pedig mosolyogva meg kell nyugtatnod, hogy a világ nem ér véget, csupán egy új rendszert hoz a megváltozott helyzet a mindennapokba.

De ha nem vagy szülő nyugodtan megihatsz akár egy hordó bort is, és megehetsz rengeteg csokit – akár már reggel 9kor is, majd az egész hátralévő napod azzal töltheted, hogy felügyelet nélkül bambulsz a félelmetesen mély semmibe…

Ha szülő vagy muszáj kapcsolatban maradnod más emberekkel – sőt, időként kedvesnek is kell lenned velük. Fel kell hívnod a családot; ráadásul még a Skype-ot is lefoglalja a gyerek, mert ott beszélget a barátaival. Nem beszélve arról, hogy passzív-agresszív beszélgetésekbe bonyolódhatsz a tanáraival, és a gyerek barátainak furcsa szüleivel is.

De ha nem vagy szülő, akár napokat is eltölthetsz anélkül, hogy beszélned kéne valakivel (aztán amikor végre fontolóra veszed, hogy részt veszel egy Zoom meetingen, attól tartasz, hogy már a beszédre való képességet is teljesen elveszítetted.)

Ha szülő vagy feloszthatod az egész napi házimunkát a gyerekek között, majd ennek fényében a lakás különböző szegleteibe küldheted őket addig, amíg az egész ház ragyogóan tiszta nem lesz.

De ha nem vagy szülő, végignézheted, ahogy az egész házadat egy merő kosszá változik a szemed láttára. (Mivel nem fogadhatsz látogatókat, így senki nem mondja majd, hogy igenis takaríts ki! Persze vannak olyan szerencsétlen helyzetek, amikor videóchatelsz egy új ügyféllel, és kétségbeesetten próbálsz találni egy tiszta és derűs hátteret, amit meg mersz mutatni neki.)

Röviden: akár szülő vagy, akár nem, akár egy zöldfülű home office-os, akár már öreg róka a szakmában, sajnos (vagy szerencsére, attól függően, hogy optimista vagy pesszimista vagy) ebben a szarban tényleg mindannyian benne vagyunk.

Sok sikert!