Azoknak a nőknek, akik úgy döntöttek, nem vállalnak gyereket, egy dolgot szeretnék mondani: köszönet nektek!
Valószínűleg nem halljátok ezt elégszer. Több, mint valószínű, hogy egyáltalán nem halljátok. Amit viszont igen, az egy sor gyerekvállalást támogató válasz, mint például: „”Egy nap majd meggondolod magad”, vagy „Édesanyád nem akar unokákat?”, vagy „Sosem találsz férjet magadnak, ha nem akarsz gyereket”.
Mindent figyelembe véve a „köszönöm” valószínűleg az ellenkező véglet, amit hallani szoktatok.
De komolyan: köszönet nektek! Köszönet, amiért felismertétek, hogy a gyereknevelés nem nektek való és őszinték vagyok önmagatokhoz. Ez nem azt jelenti, hogy utáljátok a gyerekeket. Ez csak annyit jelent, hogy egy gyerek felnevelése nem a ti életutatok.
Köszönet, amiért nem engedtetek a társadalmi nyomásnak. Túlságosan sok szülőt ismerek, akiknek gyerekük van, mert ezt várták el tőlük. A gyermekgondozásban dolgozva többet látsz ebből a típusból, mint szeretnél. A neheztelés szinte tapintható. Szeretik a gyerekeiket – legalábbis nincs más választásuk, mint hogy szeressék őket -, de minden egyes mozdulatukról üvölt, hogy: „Én nem ezt akartam!”. Túl sok embert ismerek, akik úgy nőttek fel, hogy legalább egyik szülőjük élvezte ezt a neheztelést, aki hagyta, hogy az diktálja a szülői szerepét. Láttam, hogy milyen hatással volt ez a gyerekekre most már felnőttként, vagy akár szülőként.
Köszönet azért, mert nem alkusztok meg, hogy megtartsátok a partnereteket. Köszönet, hogy őszinték és nyitottat vagytok, és nem vagytok hajlandóak elnézést kérni azért, akik vagytok. Mindenkinek más értékei vannak. Mindenki valami mást akar az életben. Nagyon sok bátorságot és önbizalmat követel, hogy kimondjuk: „Ez az, amit én az életben akarok. Ez nem a hagyományos út, de ez az én utam”.
Köszönet, hogy nem próbáljátok meg elnyomni a mélyen bennetek élő érzéseket, amik meghatározzák az életeteket. Túl sok ember van ezen a világon, akik nem találják a maguk útját – vagy megbotlottak, miközben sétáltak az úton -, és úgy döntöttek, hogy talán egy gyerek adhat értelmet az életüknek. Ti megértettétek, hogy ezen az úton csak egy másért élt életet és fájdalmat találhattok, és felismertétek, hogy annyi más módja van megtalálni a szeretetet, az örömet, és az értelmet az életetekben.
A gyereknevelés nehéz, fárasztó, frusztráló és kiábrándító feladat. Elég kemény még azoknak is, akik egyébként akarják. Kifizetődő és szeretetteljes feladat is, de ez nem olyan dolog, amibe bele kellene mennie bárkinek, aki csak a jutalomra, szeretetre, és társadalmi elfogadottságra összpontosít. Napjainkban, ahol szinte minden országban növekszik a népesség nincs értelme nyomást gyakorolni az emberekre, hogy vállaljanak gyereket. De ragaszkodunk a hagyományokhoz, szertartássá teszünk egy hibát.
Szóval köszönet nektek! Nem könnyű kiállni az elképzelésetek mellett. Igazán, őszintén és nyíltan: Köszönöm!
Abby Rosmarin
