Amikor Holly Brockwell 26 éves volt el akarta köttetni a petevezetékét. 4 éven keresztül az orvosok elutasították a kérését, mert szerintük később még meggondolhatja magát.
A 26 éves Holly Brockwell sterilizáltatni akarta magát. Mindig tudta, hogy nem akar gyereket, és azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak, a sterilizáció a fogamzásgátlás egy gondtalan módjának tűnik. Mint oly sok más fiatal nőnek, akik a születésszabályozás ezen végleges formáját kérik az orvosuktól neki is többször is azt válaszolták, hogy „túl fiatal” ahhoz, hogy keresztülmenjen ezen. Egy héttel ezelőtt, egy „négyéves harc” után az Egyesült Királyság közegészségügyi ellátórendszerével és a Nemzeti Egészségügyi Szolgálattal (NHS) végül megtehette.
A „Szülésszet és Nőgyógyászat” c. folyóirat szerint az USA-ban a női és férfi sterilizáció a fogamzásgátlás legáltalánosabb módszere, évente mintegy 700 ezer nő és férfi veti alá magát az eljárásnak – a petevezeték elkötésének, illetve a vaszektómiának. A sterilizációk felét szülés után 48 órán belül hajtják végre. Azonban a fiatal nők egyre inkább érdeklődnek iránta, mielőtt egyszer is teherbe esnének, megerősítve ezzel azt, hogy tudják, soha nem akarnak gyereket. Ezektől a nőktől az orvosok gyakran megtagadják az eljárást, mert szerintük túl fiatalok ahhoz, hogy meghozzanak egy ilyen döntést. A férfiak sterilizációjával szemben a petevezeték elkötése végleges, és egy nap ezek a nők talán akarhatnak gyereket és megbánhatják, hogy mit tettek fiatalabb korukban.
Brockwell végül áteshetett az eljáráson. „Nagyon fáradtnak érzem magam, de nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ennyi idő után áteshettem a műtéten” – mondta később egy interjúban. „Egyáltalán nem bántam meg.” Holly kifejti, hogy a sterilizáció egy fontos lehetőség a nők egészsége szempontjából. „Rendkívül fontos, hogy hallgassuk meg azokat a nőket, akik sterilizáltatni akarják magukat.” – mondja.
A nő szerint az orvosi intézmények ellenállása a nők sterilizálásával szemben a szexizmus következménye. „Nagyon sokan azt tanácsolták, hogy ne szexeljek, ha nem akarok szaporodni, ami egy hihetetlenül ódivatú hozzáállás.” – nyilatkozta. „Igen, a férfiak műtéte olcsóbb és visszafordíthatóbb, de ez nem mentség azokért az elítélő megjegyzésekért, amit a nők kapnak, amikor a sterilizációról kérdeznek.”
Ugyan Holly elismeri, hogy a sterilizáció nem minden nő számára helyes, aki azt mondja, hogy nem akar gyereket, de szerinte az orvosok széles körben elterjedt elutasítása, hogy beszélgessenek a páciensekkel az eljárásról ártalmas és káros. „Már annak elutasítása is, hogy egyáltalán beszélgessenek róla – amit én is tapasztaltam – kártékony, és azt eredményezheti, hogy a nők nem fogják újra szóba hozni azt az eljárást, ami talán a legmegfelelőbb lenne számukra.” – folytatta. „Nem vesszük komolyan azokat a nőket, akik nem akarnak gyereket.”
Kelly Blanchard, az Ibis Reproductive Health nevű nemzetközi nonprofit szervezet elnöke egyetért Holly álláspontjával. „Fontos a nők, és minden ember számára, hogy a fogamzásgátló lehetőségek teljes köréhez hozzáférjenek, és így megtalálhassák azt, ami számukra, és a családjuk számára is a leginkább megfelelő. Azoknak a nőknek, akik már nem akarnak több gyereket, vagy egyáltalán nem akarnak gyereket a sterilizáció kiváló lehetőség lehet.”
Az ebben a játékban megbúvó potenciális szexizmus mellett az életkor az orvosi intézmények ellenállásának egy másik nyilvánvaló tényezője. Holly 26 éves volt, amikor először kérte az orvosától a sterilizációt, vagyis jóval a nagykorúvá válása után.
„Ami engem illet az életkor nem tényező. Ha egy nő 16 éves korában meghozhat egy végleges döntést, hogy gyereket vállal, akkor nem mondhatnánk neki 25 évesen, hogy nem elég idős ahhoz, hogy tisztában legyen önmagával. Ez a nőről szól, és nem az életkorról.”
Holly egyetért azzal, hogy a nők jogosultak tájékoztatást kapni a reproduktív egészségvédelemre vonatkozó lehetőségek széles köréről, hogy nyíltan beszélhessenek egy családfenntartóval, és megtalálhassák azt a lehetőséget, ami a legmegfelelőbb a számukra. „Lehetetlen megszabni egy korhatárt [a sterilizációnak], mivel a nők/emberek különböző életet élnek, különböző körülmények között. Minden nő/személy számára hozzáférhetőnek kell lennie annak a módszernek, ami a leginkább működik számukra.”
Hollynak és számtalan más nőnek, akik sterilizáltatni akarják magukat a születésszabályozás „más lehetőségei” nem kielégítőek. Szerinte az „ikonikus” tabletta nem való mindenkinek, annak ellenére, hogy ez a második legnépszerűbb fogamzásgátló módszer. „Sok nő szenved hosszú távú mellékhatásoktól és felesleges kockázatokat vállalnak [a tabletta bevételével]. – mondta, hozzátéve, hogy a születésszabályozás visszafordítható módszereinek alkalmazása megfelelő azoknak, akik ezt szeretnék, de szükségtelen mások számára. „Ha [a nők] úgy tervezik, hogy soha nem lesz gyerekük - mint ahogy én is -, akkor nincs szükségük reverzibilis fogamzásgátló lehetőségekre.”
„Azoknak a nőknek, akik tudják, hogy soha nem akarnak gyereket, és azoknak, akiknek az alternatív fogamzásgátlás problémát okoz, vagy azoknak, akiknek az életét folyamatosan befolyásolja a teherbeeséstől való félelem, az ő sterilizációs kérelmeiket komolyan kellene venni, és közösen dolgozni azon, hogy megállapítsák, ez-e a megfelelő választás. A férfiaknak nem kell harcolniuk a vaszektómiáért.”
