Azt mondják, fogy a magyar.

Azt mondják, szaporodj, mert kevés a gyerek.

Azt mondják, nem baj, ha nyomorba születik a ded, jobb neki élni, mint nem megszületni.

Azt mondják, mindegy, csak szeretet legyen.

Azt mondják, a boldogság nem pénzkérdés, amúgy meg egy gyerek mindig csak boldogítja az életet.

Azt mondják, segíts a szegényeken.

Azt is mondják, nagy a szegénység.

Azt látom az országban, hogy mindenütt tömeg van. Dugók az utakon, nyomorgás a buszon, vasúton, boltokban.

Azt látom a városban, hogy minden napra jut egy gyerekcsoport a BKK-ra.

Azt látom és hallom, hogy bármerre megyek, minimum egy visító gyerek mindig van - de inkább több.

Azt látom, hogy a legtöbb gyerek koszos, beteges, dekoncentrált.

Azt is látom, hogy kétféle szülő van: a kőgazdag, akinek státusz szimbólum a gyerek, akit mutogatni lehet Instán márkás ruhákban, és a totál csóró, akinek a gyerek eszköz mindenre, az egyetlen siker az életben.

Azt is látom, mennyien kéregetnek, és várják mástól a segítséget, mert vannak gyerekeik, de hátterük felnevelni nincs.

Azt is látom, mennyien verik hitelekbe magukat, hogy jó legyen az utódok karácsonya. Nyöszörögnek és panaszkodnak sanyarú sorsukon, amit a gyerekvállaláskor maguknak írtak meg. Mert boldogság a gyerek...

Ja. Látom. A gazdagok boldogtalanok gyerekkel, mert megváltozott az életük, férjek félremennek, feleségek elsárkányosodnak. A szegények is boldogtalanok gyerekkel, mert nem jut pénz semmire.

Azt is látom eközben, hogy mindenkit elítélnek, akinek nincs gyereke, vagy maximum csak egy, miközben zongorázni lehet az életminőség különbséget.

Azt látom, hogy példaértékűnek definiálják saját életüket, amit mégis utálnak.

Azt látom, hogy segítséget várnak a szegények, azok is, akik pedig magukon tudnának segíteni elsősorban.

Azt látom, a valóban rászorulóknak nem jut, meg nem is igazán kérnek.

Azt is látom, hogy nagy a szegénység, és egyre nagyobb a rétegek közti szakadék, mindennek a 100%-a pedig egyvalamivel volna orvosolható: felelősség felvállalással.

Felelősség felvállalással a vezetők részéről, hogy fogyatkozzon meg 5 millióra a magyar, de azok legyenek képzettek, dolgozzanak rendesen és éljenek jómódban, és felelősség vállalással állampolgári részről, hogy csak akkor, csak úgy és csak annyi gyereket vállaljanak, olyan pszichikai adottságokkal rendelkezve, hogy az utódok jó feltételek közt nőhessenek fel. Amíg ez nem következik be, csak a nyomor fog szaporodni, marad pár ezer nagyon gazdag, a megvámolt középosztályt pedig lehúzzák majd saját szintjükre a felelőtlenek. Hiszen már most is ez a réteg fizet a másik hibáiért.

A legfelsőbbek pedig, akik mindezt a tempót diktálják, csak röhögnek. Azon, hogy elbutul a társadalom, és így bárminek bedőlnek ezek az állati sorban élő emberek lassan. Pontosan szervezett folyamat ez, ami tönkreteszi az országot, és aminek egyre kevesebb az esély véget vetni - vagy csak nagyon drasztikusan lehetne megtenni.

Virág